KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ha a férfi igazán szeret…

Sneé Péter

Mr. Csekkfüzet és Mrs. Intimbetét úszik a boldogságban. A férfi pilóta (jól fest rajta az egyenruha), felesége pedig tanárnő, hibátlanul gazdagok és gondtalanok tehát. Majd egy órán át, amikor Luis Mandoki rendező végre ráeszmél, hogy reklámfilmből két-három perc is elég. Legott konfliktus után néz, és aki keres, az talál: a hölgy iszik. Méghozzá magyar költőhöz méltó adagot, liternyi vodkát naponta. A lét elviselhetetlen könnyűségére skandináv lélekben vájkálás következik.

Hollywood és a Farö-sziget között azonban nincsen légijárat, és noha vigyorogni kell, mivel a könnyes feloldás kötelező, nem lehet átesni a gyötrelmeken fogpaszta-mosollyal. Mialatt szenvelgésből és önsajnálatból keverik gyomorforgató koktéljukat, melyet rituális gyónásokon szolgálnak fel a nyitott társadalom reklámemberei. Koltai Lajos operatőr egyetlen kockája ébreszt némi érdeklődést: csakugyan az Amnesty International matricája díszelegne az eszményi házaspár ajtaján San Franciscóban, vagyis hogyan kerül a csizma az asztalra?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/10 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=756