KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sem veled, sem nélküled

Iván Gábor

 

A házasságok néha förtelmesen unalmasak és botrányosan tartalmatlanok. Néha az is előfordul, hogy egy ilyen házasság a felek kölcsönös megegyezésével felbomlik. Ritkán, de elképzelhetően az is megesik, hogy kis idő múlva valamelyik fél meggondolja magát, és szeretne visszaevickélni a kibírhatatlan, de legalább biztos házasságba, amelyikből az imént menekült ki ép bőrrel. Ez a megoldás nem vall túl nagy fantáziára, és különösebb jellemszilárdságra, de hát az embert nemcsak a fantázia és a jellemszilárdság teszi. A film hőse, az ex-férj is ebben a kiábrándító visszaútban keresi élete megoldását, s eredendő fantáziátlanságát meghazudtoló módon, igen romantikus trükkel kívánja visszalépni magát a volt feleség ágyába. Elhiteti vele, hogy üldözi a rendőrség, s hogy menedéket keres egyetlen kurta hétre, míg a dolgok tisztázódnak. A film ennek a hétnek a története, és a közbevágott jelenetekben az eltemetett házasságot is megismerhetjük – Ami elkerülhetetlenül feltűnik a nézőnek, az a film mértéktelen belterjessége, helyen és időn kívülisége. Ez önmagában még nem volna baj, hisz a filmtörténet ismer ebben a zsánerben is kiváló alkotásokat (lásd Agnès Varda Boldogság című filmjét), de itt tökéletes kudarccá lesz a hősök lélektani motiválatlansága miatt. Pontosabban nem is hiányról van itt szó, hanem erőszakolt motívumokról, megalapozatlan és következetlen akciókról, nyilatkozatokról, amikről a rendező szándéka szerint el kellene hinnünk, hogy megalapozottak és következetesek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/02 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7564