KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Régi filmek gobelinje

László Zsófia

 

Péreli Zsuzsa 1974-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán, gobelin szakon. Azóta három önálló kiállítása volt idehaza, és több csoportos kiállításon vett részt külföldön: Belgiumban, Franciaországban, Lengyelországban, Finnországban, Svájcban. A címlapon látható, Asta Nielsenről mintázott életnagyságú mellképe szerepelt a Műcsarnokban megrendezett Manuálcsoport kiállításon.

Miért éppen Asta Nielsenről készítettél gobelint?

– Foglalkoztat a múlt. Szeretnék a régi időkre emlékezni, arra, amit nem élhettem meg, amit nem ismerhettem. Vágyódom a meg nem élt után, és ehhez akarok kedvet csinálni az embereknek. Témáim egy része átírat: múlt század végi vagy század eleji – zömükben családi – fényképeket örökítek meg gobelinen. A szememben Asta Nielsen olyan múltbeli jelenség, akit nem csupán azért kell megörökíteni, mert kiváló drámai színésznő és remek komika volt, hanem mert jellembélileg is méltó a megemlékezésre.

Sokszor láttad filmen?

– Tulajdonképpen moziban nőttem fel. Apám, míg élt, a Filmtudományi Intézetben dolgozott, és így rengeteg muzeális filmet láttam, köztük Asta Nielsen-filmeket is. Vettünk egy zsúrkenyeret, beültünk a vetítőbe és órákig filmeket néztünk.

Emlékezetből szőtted Nielsent?

– Nem, a munkámhoz fényképeket használok. A Nielsen-mellkép például egy MTI fotó alapján készült. Egyébként csináltam már gobelint Márkus Emíliáról és Sarah Bernhardtról is. Fényképhatású gobelineket akarok csinálni, ezért fontos, hogy hasonlítsanak a modellre, de egyúttal maradjanak gobelinek. Sokat járok az Ecserire, régi fényképeket keresni. Több fényképem van Nielsenről, és a fotók tanúsága szerint roppant kifejező az arca. Ez a gobelin 1978-ban készült, de a közeljövőben ismét tervezek egyet róla. Egyébként a gobelin komoly műfaj, és jól esik egy kicsit viccelődni vele. Különben a Nielsen-gobelin klasszikus francia technikával készült, és gyöngytyúktollak vannak beleszőve.

Milyen ma a kapcsolatod a filmmel?

– Változatlanul szeretem a filmeket, de jó ideje nem járok rendszeresen moziba. Tahiban élek, meg időm sincs elég. Azért, ha tehetném, mindig Fellini-filmeket néznék. Utánozhatatlanul képszerűek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 34. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8053