KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mennyei királyság

Vízer Balázs

 

A Mennyei királyság érdemtelenül hamar fog eltűnni a süllyesztőben, két okból is. Ezek közül a kevésbé fontos, hogy különösebb hírverés nélkül bukkant fel, a döntő azonban az, hogy nincs kellő mélysége, amit pedig mondani akarna a korról, az egyáltalán nem illik a történethez – így az javarészt érdektelen marad.

Pedig a Mennyei királyság mást érdemelt volna, kicsit több figyelemmel és érzéssel nagyon jó filmet lehetett volna csinálni belőle. A patkolókovácsból pár hét alatt a jeruzsálemi latin királyság vezérévé váló fiatal Balian történetében minden elem ott van egy igazi hősi eposzhoz, csak éppen az egésznek semmilyen mélysége nincsen. Hősünk gáncstalan lovag, született vezér, nem csoda, hogy a szentföldre érkezve akarata ellenére olyan karriert fut be, hogy ő maga is beleszédül, pedig nem akart mást, mint kis termékeny földterületet és lelkének nyugalmát. A gaz templomosok azonban olyan háborút szítanak a békés muszlimok ellen, amit nem lehet megnyerni, Balian célja tehát a tisztes vereség és a dicső kivonulás lesz. Nehéz dolog nem rögtön Irakra asszociálni!

Látszik, hogy Ridley Scott most teljesen otthon van a gyönyörűen fotózott, nagyléptékű akciójeleneteknél. De minden más össze lett csapva, Scott pedig olyan magasságokba emeli különben szimpatikus főhősét, hogy közben sem időnk, sem lehetőségünk nincs rá, hogy megismerhessük, és ezáltal kicsit is érdekessé váljon, hogy mi történik vele. Különben tényleg szép és izgalmas mesét látunk, olyat, mint amilyeneket még a hatvanas években csináltak, persze azzal a politikailag korrekt, de szájbarágós csavarral, hogy néha a Jónak pont a Rossz oldalán kell egy másik Jó ellen küzdenie, mert akkor ilyen volt a világ, de most már okosabbak és demokratikusabbak vagyunk ahhoz, hogy mindezt átláthassuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/06 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8296