KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy apáca szerelme

Tamás Amaryllis

Az eredeti címén Egy veréb meséjének megfilmesítése régóta dédelgetett terve volt Franco Zeffirellinek. A Mascagni Parasztbecsületének színdarabváltozata alapján számon tartott verista regényíró, Giovanni Verga a tizenkilencedik századi szicíliai kolerajárvány idején játszódó szerelmi történetében bensőséges, poétikus képet fest romantikus hevületű hőseiről és a mediterrán táj sajátos atmoszférájáról.

Egy ifjú apácanövendék, Maria a zárda ideiglenes bezárásakor visszakerül családjához, és megtapasztalja a valóság és az eszmények közti különbséget. A zárda falansztervilága és a racionalizmus jegyében megszervezett társadalom egyaránt a feltétlen engedelmességet követeli meg tőle. Az eleven élet ismeretlen varázsa végleg összezavarja. A táj szorongató szépsége, az Etna mindennapos látványa, a családi barát Nino iránt ébredt és kölcsönös szerelme – megoldhatatlan kihívások. Maria egy nyár alatt végigjárja a saját Golgotájához vezető utat. De mire úgy olvas saját lelkében, mint valami ismerős partitúrában, lázadása, szökése a zárdából, már elkésett. Szerelmet vall a közben megházasodott Ninónak, majd önként visszatér apácatársai közé. A felszentelésekor magára húzott fekete apácaköntös mint halotti lepel teríti be. Zeffirelli sugallatos képei „a másik valóságról” tudósítanak, arról a sejtelemről, hogy „igaz történetünk nem életünk története”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/04 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=853