KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/március
• Almási Miklós: Európa megszállása Filmpiac
1895–1995
• Ardai Zoltán: Bábszínház tüzes szekéren Méliès-utazások
• Dániel Ferenc: Megszállott az utolsó centig Griffith
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Frankenstein és Orpheusz Frankenstein-tanulmányok (2.)

• Karátson Gábor: Ozu esküvői A Ji King és a film
• Turcsányi Sándor: ©umava, a Paradicsom Új cseh filmek
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Keleti szél Torinói jegyzetek
KÖNYV
• Komár Erzsébet: Casanova más szemmel
• Zsugán István: A kérdező Zsugán István kötetéről
• Jancsó Miklós: Levél a frontról Zsugán Istvánnak könyve megjelenésének ürügyén

• Bakács Tibor Settenkedő: Családi vállalkozás Beszélgetés Böszörményi Zsuzsával
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Nyolcadik utas: a taxisofőr Vörös Colibri
• Bikácsy Gergely: Rókapofák és szarformancia Salo, avagy Sodoma 120 napja
• Bori Erzsébet: Észak–déli átjáró Lamerica
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jobb szépnek és gazdagnak lenni
• Harmat György: Star Trek: Nemzedékek
• Nagy Gergely: Kvíz Show
• Nánay Bence: Lopakodók
• Tamás Amaryllis: Az Árnyék
• Hungler Tímea: Only You
• Barotányi Zoltán: Reneszánsz ember
• Asbóth Emil: A nagy ugrás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ál-arc

Simó György

 

Végre egy igazi jutalomjáték. A szezon puffogós filmjei közül ezt a John Woo dolgozatot tartják sokan az idei nyár legjobbjának a Hollywood őshazájának számító Amerikában. Gyorsan hozzáteszem, én is. A filmes erőszak költészetének koronázatlan királyaként nyilvántartott Woo a Broken Arrow-ban már kipróbált John Travolta mellé ezúttal a Szikla óta szépen kigyúrt és érett nehézfiúvá cseperedett Nicholas Cage-et választotta, és hálás feladatot bízott rájuk. Versenyt játszhatnak egymással. A film szabályosnak tűnő terrorista történetnek indul: (Sean Archer) Travolta egy elit-kommandó és egy boldog család fejeként az életét teszi rá, hogy elfogja fia gyilkosát és emellett a világ legveszélyesebb gazemberének számító (Castor Troy) Cage-et. Ez egy milliárdos kárt okozó repülőtéri műveletben mindjárt a film elején sikerül is neki, ám mindez csak előjáték a film valódi témájához. Troy ugyanis ideggázbombát felejtett valahol a városban, és az egyetlen lehetséges mód, hogy megtalálják, ha a modern tudomány eszközeinek igénybevételével Archer arcot cserél a kómában fekvő Troy-jal, és így becsapva annak öcsikéjét kiszedi a bomba feltalálási helyét. A kóma persze véget ér, Troy feltámad, és egyből Archer arcában és családjában és pozíciójában találja magát, miközben a valódi, az igazi, a jó Archer a terrorista burájában és a börtönben reked. Woo elegáns nemtörődömséggel ugrik át a képtelen technikai részleteken, a fontos számára az arc- és identitáscsere. Az önmagában is működő alaphelyzet és Woo emblémának számító, balettszerűre koreografált lövöldözős jelenetei mellett a film Travolta és Cage lubickolásától igazán jó. Hol egymást játsszák-ünneplik, hol azt élvezik, hogy gond nélkül lehetnek durvák és finomak ugyanabban a szerepben, próbálgatják a személyiség határait és a kísérletezés árát. És velük együtt, kockázat nélkül ml is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/10 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1671