KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/március
• Almási Miklós: Európa megszállása Filmpiac
1895–1995
• Ardai Zoltán: Bábszínház tüzes szekéren Méliès-utazások
• Dániel Ferenc: Megszállott az utolsó centig Griffith
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Frankenstein és Orpheusz Frankenstein-tanulmányok (2.)

• Karátson Gábor: Ozu esküvői A Ji King és a film
• Turcsányi Sándor: ©umava, a Paradicsom Új cseh filmek
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Keleti szél Torinói jegyzetek
KÖNYV
• Komár Erzsébet: Casanova más szemmel
• Zsugán István: A kérdező Zsugán István kötetéről
• Jancsó Miklós: Levél a frontról Zsugán Istvánnak könyve megjelenésének ürügyén

• Bakács Tibor Settenkedő: Családi vállalkozás Beszélgetés Böszörményi Zsuzsával
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Nyolcadik utas: a taxisofőr Vörös Colibri
• Bikácsy Gergely: Rókapofák és szarformancia Salo, avagy Sodoma 120 napja
• Bori Erzsébet: Észak–déli átjáró Lamerica
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jobb szépnek és gazdagnak lenni
• Harmat György: Star Trek: Nemzedékek
• Nagy Gergely: Kvíz Show
• Nánay Bence: Lopakodók
• Tamás Amaryllis: Az Árnyék
• Hungler Tímea: Only You
• Barotányi Zoltán: Reneszánsz ember
• Asbóth Emil: A nagy ugrás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A sebezhetetlen

Köves Gábor

 

Számítógép-designból és marketingstratégiából nem lehet komolyan vehető, célcsoportot nem ismerő mesét gyúrni. Ez még akkor sem megy, ha az embert éppenséggel George Lucasnak hívják. Ha már Lucas is besorolt a technikai vívmányok és a kiszámítható profit bűvöletében víziójukat (ha egyáltalán volt nekik ilyen) vesztett rendezők sorába – márpedig a tavalyi Baljós árnyak erre engedett következtetni –, akkor nagy kérdés, ki fog nekünk, a moziban vigaszt keresőknek mesélni. Amikor M. Night Shyamalan saját anyagból megrendezte a Hatodik érzéket, és emlékezetes trükkjével, a filmet teljes egészében átértelmező befejezéssel bankot robbantott, szakmai felkészültségén kívül még nem adta jelét annak, hogy a szíve is a helyén van. A meglepő gyorsasággal elkészített „follow-up” meghozta a választ: újra van mesélőnk. Pedig minden jel arra utalt, hogy A sebezhetetlennel az egy évvel korábbi siker felmelegítését kapjuk: a helyszín (Philadelphia – az Indiából áttelepült rendező második otthona), az évszak (ősz), az alaphelyzet (hétköznapi hős – emberfeletti képesség), a sztár (Willis), a hangulat (csöndbe fojtott fájdalom) ugyanaz, a női szerep megint csak marginális, a gyerekszereplő pedig a Hatodik érzék szellemlátó kisfiújának mása. Jó darabig ismét az orrunknál fogva vezetnek, s félő, hogy ugyanoda terelnek, mint korábban. Valahol félúton azonban kiderül, hogy a hasonlóságok ellenére nem ugyanabba a mérnöki precizitással megszerkesztett labirintusba, hanem egy játékos fantázia szülte mesébe kerültünk. A valóság és a fantázia határán hol ide, hol oda billen a történet, s végül összemosódik a két világ, csakúgy, ahogy az egy képregény-faló kiskamasz fejében történik. Shyamalan is így olvashatta a filléres füzeteket, hasonló élményre én is emlékszem. Talán badarság az egész, aludjunk rá egyet..., de mozi a javából!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3214