KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/március
• Almási Miklós: Európa megszállása Filmpiac
1895–1995
• Ardai Zoltán: Bábszínház tüzes szekéren Méliès-utazások
• Dániel Ferenc: Megszállott az utolsó centig Griffith
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Frankenstein és Orpheusz Frankenstein-tanulmányok (2.)

• Karátson Gábor: Ozu esküvői A Ji King és a film
• Turcsányi Sándor: ©umava, a Paradicsom Új cseh filmek
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Keleti szél Torinói jegyzetek
KÖNYV
• Komár Erzsébet: Casanova más szemmel
• Zsugán István: A kérdező Zsugán István kötetéről
• Jancsó Miklós: Levél a frontról Zsugán Istvánnak könyve megjelenésének ürügyén

• Bakács Tibor Settenkedő: Családi vállalkozás Beszélgetés Böszörményi Zsuzsával
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Nyolcadik utas: a taxisofőr Vörös Colibri
• Bikácsy Gergely: Rókapofák és szarformancia Salo, avagy Sodoma 120 napja
• Bori Erzsébet: Észak–déli átjáró Lamerica
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jobb szépnek és gazdagnak lenni
• Harmat György: Star Trek: Nemzedékek
• Nagy Gergely: Kvíz Show
• Nánay Bence: Lopakodók
• Tamás Amaryllis: Az Árnyék
• Hungler Tímea: Only You
• Barotányi Zoltán: Reneszánsz ember
• Asbóth Emil: A nagy ugrás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Apócák a pácban

Zsenits Györgyi

 

Ha manapság egy filmben azt látjuk, hogy két dilis gengszter beszabadul egy zárdába, s ehhez a manőverhez apácafityulát és hosszú fekete klepetust ölt, akkor biztosra vehető, „önfeledt komédiázásnak” leszünk elszenvedői. A helyzet Chaucer-i, a humor nem az. Hiába az ötletparádé, a vígjáték első negyedére rátelepszik az unalom: a rendező hosszasan magyarázgatja, miként kerülnek a gyöngéd lelkületű gengszterek pácba, és ráadásul még annak is szükségét érzi, hogy egy hervatag szerelmi (virág)szálat is belefűzzön ebbe a túlontúl tarka és túlontúl ismerős poéncsokorba. Ha azonban a néző a túlbonyolított bevezetést kibírja, jutalmul a továbbiakban némi üdítő bohóckodás részese lehet. A legfőbb érdeme ebben a két főszereplőnek, (a hosszú, vékony és szőke) Eric Idle-nek, valamint (a természetesen behemót és barna) Robbie Coltrane-nek van, de az epizódszerepek némelyikét is kiváló karakterszínészek alakítják. Így a kommersz vígjátékba azért mégiscsak becsempészhető egy kis eredetiség, s a sajátos mixtúra végül is egészen élvezhetővé válik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/07 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4165