KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Játssz a túlélésért

Barna György

Mason, a perifériára szorult nagyvárosi kukabúvár jól fizető állásajánlatot kap az elmebetegség perifériájára szorult, Rutger Hauer alakította pénzarisztokratától: vadhajtónak szegődik egy hatfős hobbivadász társasághoz. A helyszín egy Jancsi és Juliska háta mögötti rengeteg, közepén szarvaspástétom-házikóval. Íme a férfitársadalom: a megérkezés estéjén együtt elköltött disznófej-vacsora alatt a hat frusztrált macho a villanóbotos ember eszményéről áradozik a közelgő rosszról mit sem sejtő Masonnek. Reggelre , az eredeti munkaköri leírásból elhallgatott feladattal bízzák meg. Kicsapják az erdőbe, és tíz perc egérutat kap a nincs-hová-meneküléshez. A játék neve embervadászat. Üldözés árkon-bokron át. A „nemes vad” nem várt ügyességgel játssza ki üldözőit, a jól ismert kocka jól ismert módon megfordul, Mason életrészvény-árfolyama a hátrahagyott hullák számával arányosan emelkedik a szadista-tőzsdén. Az amerikai kisbefektetők számára reményt keltő a vég, a józan paraszti ész legyőzi az egzisztenciájára éhes tőzsdecápát, a pénzért folytatott küzdelem túlélője boldog bölcsességben térhet vissza a társadalom enyhet adó kukáihoz. A műfaj kedvelői nem csalódnak, akcióban nincs hiány. Unatkozó vadászok pedig nézzenek inkább természetvédelmi filmeket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/11 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1003