KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A túlélő

Kovács Marcell

Lone Survivoramerikai, 2013. Rendezte: Peter Berg. Írta: Marcus Luttrell és Patrick Robinson dokumentumregénye alapján Peter Berg. Kép: Tobias Schliessler. Zene: Explosions in the Sky és Steve Jablonsky. Szereplők: Mark Wahlberg (Marcus), Taylor Kitsch (Michael), Emile Hirsch (Danny), Ben Foster (Matt), Yousuf Azami (Shah). Gyártó: Emmett/Furla Films / Film 44 / Herrick / Envision / Spikings / Weed Road / Closest to the Hole / Hollywood Studios. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 121 perc.

Sohasem értettem a háborúellenes film fogalmát. Nem a háborúból gúnyt űző szatírákra és paródiákra gondolok, ott többnyire átjön számomra az üzenet. A harctéri drámákkal van problémám. Nem világos, miként tudná tagadni a háború ordas eszméjét egy mozi, amelyben bálványozott filmsztárok dögös military cuccokban kattogtatják a sorozatvetőt. Hiába hangsúlyozzák az alkotók, hogy az értelmetlenül kioltott életekért emelnek szót, én csak a szitává lyuggatott főhőst látom földre rogyni, aki e pillanatban olyannyira felmagasztosul a szememben, hogy szinte angyali fényben ragyog. Másra sem vágyok ekkor, mint hogy magam is a harctéren kivérezve üdvözülhessek. És ha ezt A túlélő szirupos instrumentális rockzenéje kíséretében tehetném, mint Peter Berg filmjében, arról már álmodni sem merek. Berg tisztességes iparos, nem etet pacifista maszlaggal: A túlélő szégyentelen propagandafilm a keményen küzdő amerikai katonákról, akik az életük árán is megvédelmezik a szegény kecskepásztorokat a világ túlsó végén. A megtörtént eseményeken alapuló, ám azokat a hollywoodi fantáziavilághoz igazító történetben négy jobb sorsa érdemes tengerészgyalogost dobnak le az afganisztáni hegyekben egy veszedelmes tálib hadúr kiiktatására, ám az akció kudarcot vall. A királyságot is jegyző Berg nem kezdő a Közel-Keleten, és roppant hatásosan tálalja a tálib túlerő ellen tehetetlen amerikaiak kilátástalan küzdelmét. A film elején a fennkölten fényképezett helikopterraj A sólyom végveszélyben nagyvárosi öldöklésének látványorgiáját idézi. Ridley Scott szintén megtörtént eseményekre hivatkozó, és nem kevésbé támadható mondanivalójú filmjének vidéki rokona A túlélő. Brutális akciójelenetei éppolyan bravúrosak, ám az igazi főszereplő itt a négy kommandós elgyötört arca. A filmidő előrehaladtával egyre több a véres sebhely, a felhasadt szemöldök, a roncsolt fül, a pingponglabda méretűre dagadt szemhéj. Megannyi szépségjegy a halálba tartó férfiarcokon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11643