KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Úton hazafelé

Bíró Péter

 

A kötelesség egy időre a városba szólítja a családot. Elhagyják hát szép tanyájukat, a gyerekek pajtásait, a két kutyát és a macskát pedig a szomszéd farmerre bízzák. Egy idő után az állatok úgy döntenek, ha nem jönnek értük, elindulnak maguk hazafelé.

Az út során a kutyák férfiasan tökéletesek, a macska nőies, időnként nyafog, de remekül ért a halfogáshoz. Mindhárman magától értetődő módon oldják meg a forgatókönyv által teremtett kényes helyzeteket. Közben eszünkbe sem jut, hogy a kialvatlan idomárokra és az ismétlésekbe lassan beleőrülő stábra gondoljunk. Számtalan viszontagság után a film amerikai viszonyok között is tekintélyes méretűnek tűnő hepiendben csúcsosodik ki.

Gyerek és kutya együtt vagy külön-külön még nem bukott meg filmvásznon, most sem fog, annál is kevésbé, mivel a produkció mögött Walt Disney-nek, az antropomorf állatok királyának tiszteletet parancsoló árnyéka magasodik.

Ha Jack London, Eric Knight, Kipling szelleme velük, ki ellenük? Az alkotók valamennyi vonatkozó mű tapasztalatának birtokában, biztos kézzel vezénylik le ezt az érzelgős, de tehetséges másfél órát, amely üdítő, aggályok nélküli szemérmetlenséggel vágja arcunkba üzenetét, miszerint a velős csonton kívül léteznek még olyan abszolút értékek ezen a világon, mint a bátorság, a hűség, a szeretet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/11 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1306