KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

David Lean-klasszikusok

Benke Attila

Híd a Kwai-folyón (Bridge on River Kwai) – angol–amerikai, 1957. Szereplők: William Holden, Alec Guiness, Sessue Hayakawa. 161 perc.

Arábiai Lawrence (Lawrence of Arabia) – angol–amerikai, 1962. Szereplők: Peter O’Toole, Alec Guiness, Anthony Quinn. 227 perc.

Forgalmazó: Sony Pictures Home Entertainment.

 

David Lean neve a páratlan igényességgel megrendezett irodalmi adaptációkkal, illetve drámai, ugyanakkor tudományos pontossággal elkészített történelmi és életrajzi filmekkel forrt össze. Lean első mesterműve a Kései találkozás románca volt a második világháború után, majd remekmívű Dickens-adaptációkkal folytatta, hogy az ötvenes évek második felétől – immár Hollywoodban – sorra forgassa kosztümös klasszikusait, melyek közül talán a Híd a Kwai-folyón és Arábiai Lawrence a legnevezetesebb.

A Híd a Kwai-folyón A majmok bolygóját is jegyző Pierre Boulle regénye alapján készült, és egy második világháborús burmai japán hadifogolytáborban játszódik, míg az Arábiai Lawrence az első világháború alatt az Oszmán Birodalom ellen kirobbant arab felkelésben aktív szerepet vállaló brit hadnagy, T. E. Lawrence feljegyzéseit fordítja át kalandfilmbe.

A két mű teljesen más perspektívát érvényesít: míg az egyhelyszínes Híd... inkább a passzív ellenálló Nicholson ezredes (Alec Guiness), a forróvérű Shears (William Holden) és a japán Saito (Sessue Hayakawa) ezredes konfliktusára épít, addig a nagyvolumenű, epikus Arábiai Lawrence címszereplője (Peter O’Toole) identitásváltozását mutatja be. Lean műveit viszont összeköti, hogy a korabeli, megfáradt és steril hollywoodi kosztümös filmekhez képest „élnek”, mely egyfelől annak köszönhető, hogy Lean nemcsak az autentikusság látszatát kívánta fenntartani, hanem valóban eredeti helyszíneken forgatott: A Híd a Kwai-folyón jeleneteit javarészt Ceylonban, míg az Arábiai Lawrence-t Marokkó és Jordánia mesés sivatagjaiban vették fel.

Jóllehet, a korszak amerikai stúdióinál bevett gyakorlatnak számított európai helyszíneken forgatni a gyártási költségek csökkentése végett, ám például a Kleopátra vagy A Római Birodalom bukása attól még avítt, teátrális darabok, hogy a spanyol pusztában készültek. David Lean azonban képileg is érdekessé teszi történeteit a vágással és a kameraszögekkel. A Híd a Kwai folyón emlékezetes jelenete, mikor Alec Guiness ezredesét megbüntetik, s vérző orral egész éjszaka vigyázban kell állnia. A kissé megdöntött kamera azonban felnéz rá, így szerencsétlen, legyőzött fogoly helyett méltóságteljes hősként látjuk a fegyvertelenül is bátran ellenálló brit parancsnokot.

David Lean klasszikusai a szó legnemesebb értelmében hősfilmek, melyek mellőzik a mesterkélt pátoszt és a hatásvadász heroizmust, és arra koncentrálnak, hogy válsághelyzetben az egyén miként tudja megőrizni erkölcsi tartását. Így a Híd a Kwai-folyón, s főleg az Arábiai Lawrence nagyon aktuális darabok manapság, mikor a Közel-Keleten ismét háború dúl, a nyugati ember pedig egyelőre sajnos távolról sem a hős szerepét tölti be.

Extrák: Werkfilmek, beszélgetés William Holdennel és Alec Guiness-szel, a Híd a Kwai-folyón John Milius filmrendező szerint. Képgaléria. A két film két külön kiadvány.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13062