KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Oroszlán

Kránicz Bence

Lion – amerikai-brit, 2016. Rendezte: Garth Davis. Írta: Sharoo Brierley regényéből Luke Davies. Kép: Greig Fraser. Zene: Volker Bertelmann és Dustin O’Halloran. Szereplők: Dev Patel / Sunny Pawar (Saroo), David Wenham (John), Nicole Kidman (Sue), Rooney Mara (Lucy), Deepti Naval (Saroj Sood). Gyártó: The Weinstein Company / Transmission Film. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 118 perc.

 

Posztigazságokkal és alternatív tényekkel fertőzött korunkban felértékelődhet még az elnyűtt „igaz történet alapján” címke is. Pedig régóta ellenszenves ez a kategória, főleg azért, mert az Oscar-szezonhoz közeledve egyre több „igaz történet” kerül mozikba, és e filmek mögött sokkal könnyebb a filmakadémiai tagok érzelmi manipulálására játszó, opportunista producereket látni, mint az elesett embereknek hangot adó, különleges életutakat elregélő művészeket.

Ám az Oroszlán valóban olyan erős történetet mesél, hogy nem esik nehezünkre félretenni páncélként növesztett cinizmusunkat. A közép-indiai faluban cseperedő, koldusszegény Saroo kisgyerekként egy éjjel bátyjára várva elalszik egy üres vonaton, majd több mint ezer kilométerrel odébb, Kalkutta városában ébred. Bengáli nyelven nem beszél, írni-olvasni nem tud, sőt faluja nevében sem biztos, így aztán árvaházban köt ki. Az első csoda akkor éri, amikor örökbe fogadja egy ausztrál házaspár. A második akkor, amikor új hazájában otthonra lelt, egyetemet végzett felnőttként a Google Earth-ön keresgélve rátalál szülőfalujára.

Saroo Brierley önéletrajzi írása 2013-ban jelent meg, a filmadaptációt végül A tó tükre sorozattal nevet szerzett Garth Davis készíthette el. A történet első, Saroo gyerekkorát bemutató felében a rendező nagy gondot fordít a színes-szagos kolorlokál bemutatására, a Gettó milliomos modorában stilizált filmnyelvre cserélve Brierley sallangmentes és kissé unalmas prózáját. A gyerekhőst játszó, tüneményes Sunny Pawarnak könnyű megadni magunkat, a film elején bontott csomag zsebkendő pedig nagy valószínűséggel elfogy a happy endre, annak ellenére, hogy a felnőtt Saroo útkeresése érezhetően elnagyoltabb, a hős vívódása mesterkéltnek, kötelező körnek hat. Az Oroszlán megvalósítása tehát alapvetően konzervatív és kevéssé izgalmas, ám a mese érzelmi ereje önmagában is elég a katarzishoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13126