KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Boldog halálnapot!

Rusznyák Csaba

Happy Death Day – amerikai, 2017. Rendezte: Christopher Landon. Írta: Scott Lobdell. Kép: Toby Oliver. Zene: Bear McCreary. Szereplők: Jessica Rothe (Tree), Israel Broussard (Carter), Ruby Modine (Lori), Charles Aitken (Gregory), Laura Clifton (Stephanie). Gyártó: Blumhouse Productions / Digital Rot Media. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 96 perc.

A slasher a nyolcvanas évekre véres vigyorral szakosodott a tinik leölésének bűnös élvezetére: a néző már nem azért ült be a sokadig Péntek 13-ra vagy Halloweenre, illetve ezek koppintásaira, hogy a szimpatikus főhősnőnek szorítson, de még csak nem is feltétlenül a suspense-ért, hanem azért, hogy szexéhes, részeges és tahó, eleve mészárszékre szánt, lengén öltözött mellékszereplők brutális és elvárt halálát bambulva eressze ki a hétköznapok gőzét. A Boldog halálnapot! a zsáner posztmodern darabjaként másfél óra alatt építi újjá, méghozzá a nulláról, a szimpatikus áldozat típusfiguráját a különösebb érzelmi hatás nélkül elveszejthető áldozatból. Amikor Tree (Jessica Roth abszolút meggyőző) először kenődik a maszkos gyilkos késére az Idétlen időkig horrorverziójában, az még csak annyira hatja meg a nézőt, mint amikor Jason a huszonharmadik részben lekaszál egy arrogáns mellékszereplőt, akinek még a forgatókönyvíró sem jegyezte meg a nevét soha. De aztán, ahogy újra meg újra kénytelen átélni ugyanazt a napot, újra meg újra mindhiába próbálva elkerülni a halálát, lassan ráébred a jellemhibáira, a benne tátongó ürességre, és fokozatosan jobb emberré válik. A film a műfajtól szokatlan intelligenciával és humanitással ássa elő a karakter viselkedése mögött meghúzódó okokat.

A Parajelenségek-szériában indult Christopher Landon műfajkeverékében a horror, a dráma és a mindkettőt kiszolgáló humor végig következetesen, kéz a kézben jár, vagyis minél többször hal meg Tree, annál mélyebbre látunk a személyiségében, és annál inkább válik legitim hősnővé, akiért érdemes a vászon előtt maradni. A Boldog halálnapot! így nem csak a saját jogán érdekes és élvezetes darab, de a jellemfejlődésen keresztül ráadásul feloldja a slasherek szexizmusának (félmeztelen eye candyk lemészárlása) és feminizmusának (erős, független final girl) ellentmondását is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13456