KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Ébredések

Kovács Patrik

Awakenings – amerikai, 1990. Rendezte: Penny Marshall. Szereplők: Robert De Niro, Robin Williams, Julie Kavner. Forgalmazó: Bontonfilm. 121 perc.

A nyolcvanas évek alkonyán az Álomgyárban megsokasodtak a fogyatékkal élő hősökre koncentráló melodrámák (Egy kisebb isten gyermekei, Esőember). E trendvonalba illeszkedik Penny Marshall Ébredésekje is: a történet a visszahúzódó, ám jellemes kutatóorvosról, Malcolm Sayersről (Robin Williams) szól, aki új munkahelyén, egy bronxi klinikán a Parkinson-kór addig szinte ismeretlen válfaját diagnosztizálja betegeinél. Amazok öntudatlan, bénult állapotban vegetálnak, mígnem a lelkes doktor egy úttörő gyógyszer segítségével kiszabadítja őket az örök álom rabságából. A terápia első alanyával, Leonarddal (Robert De Niro) őszinte barátságot is köt, ám később kiderül: az előidézett javulás csupán ideiglenes.

Marshall nemesen konzervatív férfimelodrámája apránként mélyül el, ám már az expozíciótól kezdve folyamatosan csigázza a néző érdeklődését. Szerencsés, hogy mindvégig Sayers nézőpontján keresztül értesülünk az eseményekről: így a direktor egyrészt nem árusítja ki az emberi szenvedést, de a politikai korrektség bástyája mögé sem bújik. Az Ébredések ugyanis egyetemleges példázat az élet értékéről és súlyáról, továbbá a gyógyítás teremtő erejéről. Sayers büszke apaként bábáskodik szendergésükből felébresztett páciensei felett, s ezáltal ő maga is egyre nagyobb jártasságra tesz szert az emberi kapcsolatokban. E megindító tapasztalatcserét ragyogó, mély értelmű metaforák támasztják alá: Rilke A párduc című versének megidézése például kimagasló bravúr.

Ráadásul a második játékrészbe némi áthallásos rendszerkritika is vegyül: Leonardnak a kórház vezetősége elleni rebelliója szinte már a Száll a kakukk fészkére atmoszféráját idézi (korántsem véletlen, hogy maga a sztori 1969-ben, az amerikai hippikorszak és ellenkultúra zenitjén játszódik). Szerencsére Marshall direktor jobbára kerüli a szirupos, hatásvadász megoldásokat, és az egyszerű, de felkavaró üzenetet intelligensen tálalja, Williams pedig meggyőzően játssza újra a Holt költők társasága szelíd humanistáját, míg De Niro élete egyik legnagyobb alakítását nyújtja e kisebb remekműben.

Extrák: Werkfilm és mozielőzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13471