KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Michael

Tamás Amaryllis

 

A kozmikus térségek koszlott szárnyú angyala, Michael (John Travolta frenetikus alakítása) – nem luciferi intellektus, nem is xenobióta, egy kis amerikai porfészekben landol vaníliáskifli-illatú, boxeralsós arkangyalként, s gyanítjuk, a kozmikus térváltás szerve is inkább valamely pszichikai apparátus lehet, nem az ejtettfehérben pompázó kerubszárny.

A szentimentalizmusba hajló történetben Travolta-Angyalt lelki akaratban, gondolkodásmódban, fizikai reakcióiban szinte semmi nem választja el a jelenkor földi halandóitól. Szó sincs kozmikus öntudatról és harmadik szemről, a popcornzabáló, élvetegen vakarózó, nőket hajkurászó Michael mégis, az égiek derűjét sugározza. Éppen mert nem akar szünet nélkül, folyamatosan angyalkodni, képes elindítani a film (újságíró) főhőseinek (Andie MacDowell és William Hurt) „láthatatlan” átváltozását: tudatára ébreszti a hitetleneket, hogy a földi létnek a hétköznapok minden trivialitásával együtt – kozmikus jelentősége van... Hogy a mélypontok tanulsága egyedül a magaslatok szintjén hasznosítható... Hogy az ember nem a Föld gyermeke... Hogy az ősgrammatikák, mítoszok és eposzok talán más értelemben igazak, mint ahogy ezt idáig hittük. S miután profán angyalként elvégezte a 26., „az utolsó buli” feladatát a Föld nevű világtérállomáson, Michael, a világegyetem polgára más csillagok felé veszi útját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1640