KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A harcos

Vaskó Péter

 

Egy újabb indiai(-brit) film, ezúttal nem a zenés-táncos-lakodalmas típusból, hanem a csöndes, visszafogott, lírai darabok közül. A főhős egy harcos, aki a helyi hatalmasság akaratának végrehajtója: engedelmes szakértelemmel védtelen szerencsétleneket csonkít és gyilkol meg. Külső parancsra él, nem az igazságért, hanem vezényszóra ránt kardot. A tízéves-forma gyerek, akit egyedül nevel, naiv lelkesedéssel szintén harcos szeretne lenni.

Azután egy nap, mialatt éppen felgyújt egy falut, a harcosban felhangzik a belső parancs: elhatározza, nem gyilkol többet, leteszi a kardot, és visszatér hegyi falujába. A döntéséért keserves árat kell fizetnie: gyermekét elrabolják és megölik, őt magát pedig halálra keresik egykori harcostársai. A hazatérés kínnal, fájdalommal való vezeklés, az élet behajtja a véres múlt árát. A forró, homokos, kietlen síkságtól hosszú és nehéz út vezet a hegylánc fehér hóval borított lejtőjéig és friss vizű forrásáig, a megtisztulásig.

A filmnek nincsen meghatározott történelmi ideje vagy helye, belső óra és térkép adják meg koordinátáit. Időtlen egyszerűsége lefegyverző. Olyan tájakra vezet, ahova sürgő-forgó európai cselekményéhségünkben csak nagyritkán tévedünk. A belső békéjét kereső harcos példázata elgondolkoztató a mifelénk dívó görcsös individualizmushoz képest.

Mint ahogy példamutató az ábrázolásmód tartalomhoz illeszkedő visszafogottsága is: tompa földszínek, takarékos eszközhasználat, az operatőri munka szinte észrevétlen – rafinált trükkök és kameramozgások helyett a tájakra és arcokra bíz minden artisztikumot, a visszafogottság és egyszerűség ezen a téren is meghatározó. Kegyetlenség és szelídség keveredik A harcosban izgágaság és szentimentalizmus nélkül. Nem könnyű film, szórakoztatás helyett szemlélődést kínál. Mintha csak a kínai szomszéd Tao te kingjét idézné: „aki másokat győz le, erős // legyőzi önmagát a hős”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2341