KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Amerikai pite 2.

Vidovszky György

 

Noha önálló filmként is érthető a második pite, még sincs semmi új benne az elsőhöz képest: Adam Herz forgatókönyvíró csak két évvel korábbi ötleteit toldozgatta tovább. A jól ismert fiúk legfőbb vágya ugyanaz, ami az előző rész végén volt: be kéne csajozni. Éppen a közelben táborozik Michelle, aki önzetlen segítséget ígér Jimnek a közelgő nagy kaland előtt. Finch továbbra is Stifter mamájára bukik, Oz nyavalyog egy kicsit elhagyott barátnője után (ahogy az első részben megjósolta), Stifter pedig még mindig faragatlan fickó. Végy tehát (újra) néhány kipróbált, szerelemre éhes tini-karaktert, közös vakációt, sok poént, hogy vígjáték legyen, pikáns jeleneteket, hogy szex komédiának is elmenjen, nyári tábort, házibulit, kollégiumot és néhány abszurd helyzetet. A „mondanivaló” miatt meg tégy hozzá meghitt apa–fiú kapcsolatot. Sajnos, a film mindössze ennyiből áll, pontosabban esik darabokra: történet nincs – vagyis, ami történik csak apropója a helyzetkomikumnak, ezért már az első pillanattól kezdve nincs tétje semminek. Pontatlan és zavaróan közhelyes dramaturgiai érzékkel adagolt és felépített szituációkat látunk, ahol nem ismerik az alkotók a kivárásban, a váratlanban rejlő lehetőségeket. Persze a legfőbb hiány az, hogy a fiúk az előző részben kapott jellemeiket szinte teljesen elveszítik: sem a forgatókönyvíró, sem a rendező nem foglalkozott azzal, hogy éppen ezekre a személyiségekre bízza a poénokat, hanem tőlük független ötlethalmazba kergette őket. Az Amerikai pite 2. megfelel minden olyan közhelynek, amit a hollywoodi folyatásokról általában elmondhatunk. Erőltetett, az előző halvány mása; létrejötte valószínűleg csak a korábbi rész sikerének – és bevételének – köszönhető.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3516