KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Miért kell szárny az embernek?

Kabai József

 

Mert „szárny nélkül élni nem lehet” – ahogy Weöres Sándor írta egyik négysorosában. Valahogy így érezhet Vászja, az egykori honvédő is, aki jó negyven éve súlyosan megsérült egy német bombatámadásnál. A testében rekedt repesz most a tüdejét fenyegeti, csak a gyors műtét segíthetne. Neki azonban fontosabb dolga van, a várva várt veterántalálkozóra kell mennie. Odahaza afféle falubolondjának tartják, pedig csupán a maga ura kívánt lenni, az őt megillető méltósággal kívánt élni. (Idővel megtudjuk: a háborúban  emberéleteket mentett.) A régi „egyló-erős” világ utolsó képviselője, nem akar, nem is tudna beilleszkedni a mai forgatagba. Dolgaiba és múltjába merülve megfeledkezik az életveszélyről, utoljára még sárkányrepülőn a falu fölé száll és körbetekint. A mentő késve érkezik.

Az alaphelyzetből izgalmas drámát lehetne kibontani, a jelek szerint azonban az alkotók nem tudnak igazán választ adni a címben feltett kérdésre. Megelégszenek a „háború terhes öröksége” klisével. A szovjet filmgyártás korábbi rossz gyakorlatából ismerős az a leegyszerűsített szemlélet, amelyet „átmentenek” filmjükbe. Csak hát ami már tegnap hamis volt, az némi népmeséi ízzel dúsítva sem válik mára igazzá.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5245