KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Négykezes géppisztolyra

Turcsányi Sándor

Gengsztervilág Magyarországon. Na persze csak a moziban. De ott amerre a szem ellát, csupa nagymenő. Most épp Lucky Luciano pályájának a húszas évekre eső, tehát korai szakaszát van módunk behatóan tanulmányozni. Megtudhatjuk, milyen nehéz a pályakezdők élete. Ki gondolta volna? Az amerikai mozi egyik újabb törekvése a tyúktolvajokat már csirkefogó korukban bemutatni. Azt már láttuk, mennyit kellett szegény kölyök Billynek fáradoznia, míg a fejére kitűzött pár dolláros vérdíj valahogy megalapozta fényes (mozi) karrierjét.

A Vadnyugat fiai most New Yorkba költöztek, vagy negyven évvel későbbre. Szokásaik viszont mit sem változtak. Az nevet utoljára, aki először lő. Még az erőszak is hamvas bájt kap, ha ifjak eszközlik. Volt már ifjú Einstein is, most pedig mészárosok inaséveit élvezhetjük, a gengszterfilmek mesebeli négyes számának jegyében. Gondoljunk csak a négy érinthetetlenre, kik magával a nagy Al Caponéval szálltak szembe. Itt meg négy a mobster. (És ha más nem meri, én elárulom a magyar cím muzsikus lelkű megálmodójának, hogy a négykezest – hacsak nem játékautomatán, azaz félkarú rablón – ketten játsszák.)

Luciano mellett föltűnik Bugsy Siegel is, aki Las Vegas megalapítása után nyilván a filmiparban is szerzett némi érdekeltséget, hiszen ma már a budapesti mozikban is jól körül kell néznünk, ha el akarjuk kerülni. Életének igaz történetét a megkapóan leleményes című Bugsy regéli el. Aki pedig másra vágyik, be kell érje pár másodperccel. Figyelje a papot, Seymour Cassel az. „Minnie Moore, Minnie Moore.” Egyébként meg: God bless you, Mr. Robinson (Edward G.)!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/04 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=542