KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mi lenne, ha...

Baló Júlia

 

Alaphelyzet: az üzem idős vezetői átadják helyüket – egy hónapra – a fiataloknak. Ők, a kiválasztottak lesznek a dublőrök. Hajnalig tartó kártyaparti után hortyog munkaidőben a jellegtelen, semmiben sem kiemelkedő „munkás”, akit arra ébresztenek: ő az igazgató.

Jellemfejlődés: az exhortyogó izgalmas személyiséggé alakul, bamba képére a nők is felfigyelnek, újít, bátor és merész.

Konfliktus: társai között akad egy-két sunyi. No és ami kiderül: korrupció, lehetetlen munkakörülmények – változtatni kell. Ám ilyen rövid idő csak arra elég, hogy a süllyedő hajón léket vágjanak. Idős vezetők vissza. Ám a dublőrigazgatót nem lehet kilökni a székből. Egyik kezével a diszpécsertelefont szorongatja, a másikkal az asztalába kapaszkodik. Amíg nem jár le a határidejük, ő nem megy.

Üzenet (amit még az asztal mögül sziszeg a fent említett fiatalember): „ezek a napok azért fontosak, hogy az emberek megszokják a gondolatot, hogy másképp is lehet élni.”

Hamis alaphelyzet, ilyenformán a film igéje is. A történet műkonfliktusokra épül, s noha emberek játsszák a szerepeket, egyetlen élő figura nem jelenik meg a történetben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/04 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5859