KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél – Szerkesztői válasz

Nagy érdeklődéssel olvastam...

Bajomi Lázár Endre

 

Nagy érdeklődéssel olvastam a Filmvilág 1981/12. sz. Ollózó rovatában a L’Express című francia lap nyomán közölt (A „szellem-film” kiszabadul) a Le Chagrin et la Pitié című francia dokumentumfilm viszontagságos sorsáról. Téves az a megállapítás, hogy a TV-ben hosszú ideig sugárzott filmet csak egy párizsi stúdiómozi játszotta. Én ugyanis 1979. május 31-én egy nagy nizzai moziban láttam – igaz, csak mintegy húsz nézővel, akik majdnem mind idősek voltak. A néhány jelenlevő fiatal nevetett rajta, az öregek meg sűrűn közbekiabáltak politikai meggyőződésük szerint. Marcel Ophuls filmje (akinek segédrendezője Claude Vajda volt) minden bizonnyal remekmű, ha csak „filmészeti” szempontból nézzük. Az is bizonyos azonban, hogy a felszabadulás után készült sok tucat ellenállási filmmel szemben nem éppen makulátlan színben tünteti fel a francia hazafiságot a második világháború alatt, s az ellenállási filmek lakkozásával szemben némileg a másik véglet felé billenve, alighanem nagyobb jelentőséget tulajdonít a kollaborációnak, mint megérdemli. (Vercors-nak is ez a véleménye.) Ez az ingamozgás azonban szinte természetes, mi is jól ismerjük: a hosszú időn át hangoztatott szólamok sematizmusa után gyakorta eljön az ellensematizmus korszaka...

Ami magát a négy és fél órás filmet illeti, rengeteg remek részlet van benne. Elsősorban a sok híradóbejátszás több ország anyagából. Kitűnő ötlet volt felkeresni és megszólaltatni hauptmann Helmuth Tausendet, aki Clermont-Ferrand (javarészt itt játszódik a film) városparancsnoka volt, s aki éppen leánya esküvőjén nyilatkozott, kövéren szivarozva és semmit meg nem bánva. A legmaradandóbb azonban talán a Grave-fivérekről készült riport volt: a két micisapkás, tagbaszakadt auvergne-i szocialista paraszt maga volt a megtestesült bölcsesség. Az egyik megjárta Buchenwaldot, ahol látta a magyar rabok érkezését is („még a sarat is megették”). Megrázó volt egy nő kopaszra nyírása, aki lefeküdt a megszálló katonákkal; továbbá egy homoszexuális angol kém vallomása, aki Párizsban négy hónapig együtt élt egy német tiszttel; végül Christian de la Maziére francia fasiszta hosszú nyilatkozata, aki a Nagy Károly nevű francia SS hadosztályban harcolt (de ma már „liberális”!). Meglepett a francia lap ama állítása, hogy ezt a kivételesen érdekes dokumentumfilmet „Magyarország azonnal megvásárolta”. Ha igaz, ugyan hol késik a vetítése a tévéhomályban?

 

Bajomi Lázár Endre

 

*

 

 

Mi sem tudjuk.

A Szerkesztőség


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/04 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7141