KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Olsen-banda boldogul

Sólyom András

 

Az Olsen bandája filmek bárgyúan kedves szereplői, a zseniális bűnözőt, Egon Olsent mindenhová követő, gyermeki ésszel, hévvel és szerencsével rendelkező, ifjúnak már egyáltalában nem mondható csapat a mai világvárosi nyüzsgésben olyan szélhámosságokat, betöréseket, rablásokat követ el, amelyek a mozinéző pénzsóvár álmodozásainak éppen megfelelnek. Kisemberek hihetetlen története, kisemberek örök álma: elkölthetetlen mennyiségű pénzt szerezni, fényesen kiöltözni, tengerpartra repülni, dorbézolni.

Mozivilág ez ahogy már megszokhattuk, amibe csipetnyi szkeptikus-ironikus felhanggal ezért belopta magát az a jelen, amivel szemben az álom, mint mozivágy megszületett. Mert az igazi nagymenő szélhámosokat a rendőrség csak őrzi-kíséri (legtöbbször motorbicikliken), s a kisember bámulhat. Kell tehát a vágykép, az álom, a chaplini erő, ami szerint mégiscsak győzhet az ügyefogyott, a reménytelen, az esendő, a szegény.

A jó ritmusú, ötletekben gazdag történetet látva, valószínűleg csak az unatkozik, akit zavar a programmá tett álom, a leegyszerűsített jellemek színészi egysíkúsága, a néhol kifestőkönyv-szerűen lapossá nyomott világ.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 44-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7368