KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Akiket forró szenvedély hevít

Schéry András

„Játsszuk meg a bazárit!” – rikkantja el magát a kefélöbajnok kefe-vigéc. S neki is kezd, hogy megjátssza. A hatás azonban elmarad. Feltehetőleg azért, mert ő megjátszás nélkül bazári majom igazán, ő is, meg a „francia négyes” másik három csetlő-botló táncosa is, akik nem csúfak ugyan, csak közönségesek, nem is koszosak – bár ezért nem tenném tűzbe a kezemet –, s nem is gonoszok, csak éppen primitívek.

Nagy közönségsikereket és művészi érdemeket maga mögött tudó műfaj ízléstelen terméke ez az olasz komédia. Matrac-centrikus világnézeti alapról, haspárti szellemeskedéssel megy neki mindennek, ami – kinek ez, kinek az – szent lehet, arra az egyre ügyelve gondosan, hogy egyaránt (méghozzá híveik számával fordítottan arányos mennyiségben) jusson az „odamondogatásokból” a katolikus egyháznak és a kommunista pártnak. S míg a hitvesi félrelépések slafrokerotikájú jelenetei váltogatják egymást, a film sorra megfricskáz és lepöccent magáról jó néhány „magas” témát – ha nem értjük, röhögjük ki alapon: szakszervezeti harcok, sztrájkok, a délvidékiek emigrációja, a család és a házasság válsága, a női egyenjogúság – minden annyira a helyére kerül, hogy csak úgy nyekken.

Nevessünk csak teli szájjal azon, hogy milyen jópofán handabandáznak, disznólkodnak az olaszok (hiába, tudnak ezek élni, a munka, az persze büdös nékik) a napfényes Itáliának ebben a büdös ipari háromszögében – amelyet ugyan épp mostanában nyilvánítottak kiemelten terrorizmus-veszélyes övezetté; alhol a legélesebbek a szakszervezeti harcok; ahol a legkiélezettebben érződik az országon belüli emigráció problémája; ahol… De elismerem, jogtalan ez a gyomorbajos reklamálás. Hiszen megmondták a film elején: ez a kis falu annyira a közepén van a háromszögnek, hogy onnan már nem is látni semmit. És így ugye mindjárt más. Így már játszhatjuk nyugodtan tovább a bazárit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7940