KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Las Vegas ostroma

Kárpáti György

21 – amerikai, 2008. Rendezte: Robert Luketic. Írta: Ben Mezrich regényéből Peter Steinfeld és Allan Loeb. Kép: Russell Carpenter. Zene: David Sardy. Szereplők: Jim Sturgess (Campbell), Kevin Spacey (Rosa), Kate Bosworth (Jill), Aaron Yoo (Choi). Gyártó: Relativity Media / Michael de Luca Productions / Trigger Street. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 123 perc.

 

A filmtörténet kezdetek óta ismeri a kártyajátékokat: az elsősorban a pókerről szóló filmek színvonala meglehetősen egyenetlen, skálájuk Lumière egypercesétől a szalon-westerneken át James Bondig húzódik. Ezúttal a blackjack kerül terítékre egy közelmúltban megtörtént esetnek köszönhetően: a fáma egy massachusettsi egyetem matekzsenijeiből verbuvált kártyaszámlálókról szól, akik folyamatosan fejlesztett technikájukkal a nyolcvanas évek elejétől az ezredfordulóig dollármilliókkal rövidítették meg az egyszeri balekok pénzére pályázó kaszinókat és játékbarlangokat, míg a Griffin Investigations le nem kapcsolta őket. Az esetről nemcsak bestseller, belső jelentés és újságszenzáció született, hanem számos dokumentumfilm is készült, tehát jó branddé vált egy hollywoodi feldolgozásra. Robert Luketic filmje szemérmesen kipofozta az eredeti történetet (mellőzve az eredeti ázsiai-amerikai szereplőket, a nyolcvanas évekből napjainkba helyezve a szüzsét), beemelte a Kevin Spacey megformálta szellemi agytröszt professzor karakterét, s a társaságból a középpontba helyezett egy főhőst. Az ő kerettörténetén keresztül elevenedik meg a múlt, a hosszúra nyújtott expozícióból az is kiderül, hogy a tandíjára hajtó erkölcsös fiatalemberből hogyan vált megszállott kártyaszámláló.

Mert a film kulcsmondata szerint szereplői nem szerencsejátékosok, hanem a játékot tudományos alapon végző számlálók – ha pedig ezt a tevékenységet érzelmek zavarják meg, vagy elvész a kontroll, akkor mindennek befellegzett. Természetesen a történetben mindkettő bekövetkezik, de nem ez dobja fel a filmet. Az eredeti alkotói szándék és a régi tapasztalatok ellenére – miszerint a golf és a sakk mellett a kártya a legunalmasabb filmre vihető sportág – a dinamikus vágásnak és az érdektelen romantikus szálnak köszönhetően éppen a játékbarlangok jelenetei sikerültek a legjobban. Kár, hogy ezekből a játékidőhöz viszonyítva viszonylag kevés született.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/05 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9456