KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/május
KRÓNIKA
• Agora : Az Agora pályázat eredménye
• N. N.: Helyesbítés
• Györffy Miklós: Helyesbítés
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Visszfény Berlini jegyzetek
ANIMÁCIÓ
• Márton László: A kisgólem szétmállik ©vankmajer Faustja
• Turcsányi Sándor: Faust háza ©vankmajer Prágája
RETROSPEKTÍV
• Ardai Zoltán: Szerződés a ripaccsal Faust, 1926

• Simándi Júlia: Újra: vajúdás vagy haláltusa BBS
1895–1995
• Bikácsy Gergely: Az álarcos álomtrombita Hódolat Fantômasnak
• Kömlődi Ferenc: Az őrült szerelem költője Frank Borzage
HORROR
• Janisch Attila: Ki nyitotta ki az ajtót? The Shining (Ragyogás)

• Várkonyi Tibor: Elszabadult pokol Algéria filmje
TELEVÍZÓ
• Földényi F. László: A csábítás hétköznapjai Műholdas sikerek

• Macskássy Kati: A naturfilm véget ér John Halas (1912–1995)
• Turcsányi Sándor: Mit tehet a költő Ivan Csonkin és a többiek
KRITIKA
• Báron György: Álarc, halálarc Esti Kornél csodálatos utazása
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Álmaim asszonya
• Hegyi Gyula: A remény rabjai
• Ambrus Judit: Szenvedélyek viharában
• Barotányi Zoltán: Csillagkapu
• Nánay Bence: I. Q. – A szerelem relatív
• Tamás Amaryllis: Blue Sky – Kék ég
• Sneé Péter: Báránybőrben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Túlélni Picassót

Hungler Tímea

 

James Ivory filmje tízéves periódust ölel fel Picasso életéből, méghozzá azt az időszakot, melyet a festő az egyetlen olyan nő társaságában töltött el, akit nem ő hagyott el. Francoise, a festőnő meséli el kettőjük élettörténetét tiszteletadása jeléül. A film azonban nem korlátozódik „jelenetekre egy házasságból”, túllépve a magánember-Picasso bemutatásán a teljes emberképet célozza meg több mint kétórás időtartama alatt.

A gond csupán ott van, hogy a Picassót alakító Anthony Hopkinst minduntalan háttérbe szorítja az egykori szeretőkből, barátnőkből álló, jussát követelő baromfiudvar, így ahelyett, hogy valamivel többet tudnánk meg a mesterről a nőkhöz fűződő viszonyán keresztül, egyszer csak elveszítjük őt a forgatagban. Az esetet súlyosbítja, hogy Hopkins Picassója semmiképpen sem az a filmben többször megfogalmazást nyert öntörvényű, sátáni Don Juan-figura, inkább nevezhető joviálisnak és apáskodónak. A körülötte kialakuló hiszteroid nőstény-kirohanások így már-már elgondolkodtatják a nézőt afelől, hogy nem jól álcázott iróniával találta-e szemben magát.

Még mielőtt azonban eljutnánk erre az álláspontra, Ivory hőse megfest néhány klasszikust, mediterrán tájakon barangol, kiáll az avantgárd művészet mellett, megvívja mindennapi harcait a galériatulajdonosokkal, bekapcsolódik a lengyel munkásmozgalomba, és lefolytatja a film csúcsjeleneteként Matisse-szal azt a hosszúra nyúlt, sablonokból építkező beszélgetést a művészetről, melynél sajnálatos módon a film színvonala sem tudott feljebb jutni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1644