KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/június
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Ginger Rogers (1911-1995)

• Spiró György: A bűn színpada Égi manna
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Varga Balázs: Godard és a Coca-Cola gyermekei Az amerikai függetlenek

• Almási Miklós: Hozott anyagból dolgozunk A „remake”
• Fáber András: Egy vagány Szűz Jeanne d’Arc színeváltozása
• Szilágyi Ákos: Levelek a Zónából Szergej Paradzsanov
1895–1995
• Péterffy Gabriella: Hét tenger ördöge Kertész Mihály kalandfilmjei
• Molnár Gál Péter: Az extra Artaud, a filmszínész
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A tustoll-kamera Japán animáció
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Zseniális túlélők Beszélgetés Dettre Gáborral
• Ozsda Erika: Minden a kamera előtt Filmfőiskola
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mester tanítványok nélkül Beszélgetések Szabó Istvánnal
KRITIKA
• Báron György: Szolgai Művek Elektra, avagy…
• Hirsch Tibor: Vízállásjelentés Rablóhal
• Molnár Gál Péter: Az antitalentum titka Ed Wood
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mielőtt felkel a nap…
• Gelencsér Gábor: Eső előtt
• Takács Ferenc: Bárhol, bármit, bármikor…
• Ambrus Judit: Kisasszonyok
• Tamás Amaryllis: Egy igaz ügy
• Barotányi Zoltán: Streetfighter – Harc a végsőkig
• Mockler János: F. uss T. ovább W. ells

• Bíró Péter: A reklámzabálók éjszakája Reklám

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Violette

Kovács Kata


Violette – francia-belga, 2013. Rendezte: Martin Provost. Írta: Marc Abdelnour, René de Ceccatty. Kép: Yves Cape. Zene: Hugues Tabar-Nouval. Szereplők: Emmanuelle Devos (Violette), Sandrine Kiberlain (de Beauvoir), Olivier Gourmet (Guérin), Catherine Hiegel (Berthe). Gyártó: TS Productions / France 3 / Climax Films. Forgalmazó: Clorofilm Bt. Feliratos. 120 perc.

 

Violette Leduc, a franciák „legnagyobb ismeretlen szerzője” egy szolgálólány törvénytelen gyermekeként látott napvilágot, a második világháború idején feketepiaci csempész volt, és együtt élt a meleg, zsidó származású íróval, Maurice Sach-szal, aki bár érzelmeit nem tudta kellőképpen viszonozni, írásra buzdította. Simone de Beauvoir protezsáltja lett, akit ugyancsak hiába üldözött vonzalmával, de neki köszönhetően felfigyelt rá a háború utáni párizsi értelmiség, többek között Albert Camus, Jean-Paul Sartre és Jean Genet. Személyes élményein alapuló prózája elsősorban a merész témaválasztás – gyermekkori zaklatás, incesztus, leszbikus szexuális kapcsolatok – miatt kavartak nagy port; Leduc kudarcait, viszonzatlan vágyait, örökös visszautasítottságát és mellőzöttségét, valamint a nőiséggel, a hagyományos anya- és feleségszerepekkel kapcsolatos kétségeit szenvedélyes és dühös művekbe oltotta. 1964-es memoárja (La Bâtarde) a francia feminizmus egyik alapszövege.

Martin Provost korábban a különc és ugyancsak hányatott sorsú festőnőről, Séraphine de Senlisről készített filmet (Séraphine), így valamelyest járatos az enigmatikus hősnők és a biopicek birodalmában. A Violette hét, kulcsfigurákra és -művekre épített szikár fejezete húsz évet ölel fel, melynek során a hősnő külsőre mit sem változik, ahogyan az életében központi szerepet betöltő Beauvoir sem, így már-már szimbolikussá növeszti a két karizmatikus és időtlen nőalakot. A lírai hangulatú, helyenként álomszerű jeleneteket expresszív szekvenciák és drámai zenehasználat váltja: az erőteljes stílusjegyek és a kiegyensúlyozott színészi játék összességében visszafogott hatást keltenek, kiválóan ellenpontozva Violette viharos természetét és teátrális jeleneteit, így, bár ő egy másodpercre sem fogja vissza magát, ami a túláradó érzelmek kifejezését illeti, csodával határos módon a film megmenekül a giccstől.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12224