KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/június
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Ginger Rogers (1911-1995)

• Spiró György: A bűn színpada Égi manna
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Varga Balázs: Godard és a Coca-Cola gyermekei Az amerikai függetlenek

• Almási Miklós: Hozott anyagból dolgozunk A „remake”
• Fáber András: Egy vagány Szűz Jeanne d’Arc színeváltozása
• Szilágyi Ákos: Levelek a Zónából Szergej Paradzsanov
1895–1995
• Péterffy Gabriella: Hét tenger ördöge Kertész Mihály kalandfilmjei
• Molnár Gál Péter: Az extra Artaud, a filmszínész
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A tustoll-kamera Japán animáció
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Zseniális túlélők Beszélgetés Dettre Gáborral
• Ozsda Erika: Minden a kamera előtt Filmfőiskola
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mester tanítványok nélkül Beszélgetések Szabó Istvánnal
KRITIKA
• Báron György: Szolgai Művek Elektra, avagy…
• Hirsch Tibor: Vízállásjelentés Rablóhal
• Molnár Gál Péter: Az antitalentum titka Ed Wood
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mielőtt felkel a nap…
• Gelencsér Gábor: Eső előtt
• Takács Ferenc: Bárhol, bármit, bármikor…
• Ambrus Judit: Kisasszonyok
• Tamás Amaryllis: Egy igaz ügy
• Barotányi Zoltán: Streetfighter – Harc a végsőkig
• Mockler János: F. uss T. ovább W. ells

• Bíró Péter: A reklámzabálók éjszakája Reklám

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Abszolút kezdők

Turcsányi Sándor

Musical a horroráradatban. Idáig tarthat az örömünk. Megint sikerült egy alig használt (1986-os) darabot szerezni kilós áron. Még ki sem volt fordítva. Az a beszerzési alternatíva, hogy az ember vagy a méregdrága szalonok vadonatúj modelljeit vagy a turkálós üzletek levetett gönceit vásárolhatja, úgy látszik, a filmforgalmazásra is érvényes. Nem pénztárcáról vagy ízlésről van szó – így alakul. Egy extravagáns ócskasággal, topronggyal megvadítani a kincstári eleganciát, az már valami, arra oda kell figyelni. A turkálódás viszont felette rizikós foglalatosság, mindenféle bóvli kerülhet a kezünkre (akadhat a horgunkra, ld. még Kampókéz.) Mi tagadás, így jártunk most is.

Könnyen felismerhető tévedés áldozatai lettünk. Hihetnénk, most ez megy. Mármint az antirasszizmus. 1958-ban járunk a Sohóban, ahol a hivatásos teenagerek legfobb gondja, hogy miként lehet hegyesorrú cipőben csőrrel elrúgni egy utcai kavicsot, avagy hogyan lehet énekelve, mosolyogva arcot mosni, úgy, hogy a víz ne menjen a szánkba. Az élet szép, ám lelketlen telekspekulánsok teljesen félfasiszta szervezeteket fogadnak föl a békés lakosság molesztálására, gaz terveik könnyebb megvalósításáért. A fiatal pre-skinheadek (még a hajuk sem hullott ki) vérszemet kapnak, s kész a baj: London’s burning.

Az egyik főgonosz maga a nagy David Bowie akinek nem volt elég a Twin Peaks-béli egypercese, most órákig csodálhatjuk – igen rossz színész az istenadta.

Kétségtelen, az antirasszizmusnak ma szezonja van, a rossz filmeknek viszont nem lesz soha.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/05 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1265