KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/június
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Ginger Rogers (1911-1995)

• Spiró György: A bűn színpada Égi manna
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Varga Balázs: Godard és a Coca-Cola gyermekei Az amerikai függetlenek

• Almási Miklós: Hozott anyagból dolgozunk A „remake”
• Fáber András: Egy vagány Szűz Jeanne d’Arc színeváltozása
• Szilágyi Ákos: Levelek a Zónából Szergej Paradzsanov
1895–1995
• Péterffy Gabriella: Hét tenger ördöge Kertész Mihály kalandfilmjei
• Molnár Gál Péter: Az extra Artaud, a filmszínész
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A tustoll-kamera Japán animáció
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Zseniális túlélők Beszélgetés Dettre Gáborral
• Ozsda Erika: Minden a kamera előtt Filmfőiskola
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mester tanítványok nélkül Beszélgetések Szabó Istvánnal
KRITIKA
• Báron György: Szolgai Művek Elektra, avagy…
• Hirsch Tibor: Vízállásjelentés Rablóhal
• Molnár Gál Péter: Az antitalentum titka Ed Wood
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mielőtt felkel a nap…
• Gelencsér Gábor: Eső előtt
• Takács Ferenc: Bárhol, bármit, bármikor…
• Ambrus Judit: Kisasszonyok
• Tamás Amaryllis: Egy igaz ügy
• Barotányi Zoltán: Streetfighter – Harc a végsőkig
• Mockler János: F. uss T. ovább W. ells

• Bíró Péter: A reklámzabálók éjszakája Reklám

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Betépve

Nevelős Zoltán

 

George Jung igaz története abba a korszakba repít vissza bennünket, amikor az Egyesült Államok drogéhségét még csupán a piacon dolgozó néhány kisebb csempészvállalkozás igyekezett kielégíteni. Hősünk és társai az úttörők közé tartoztak, akik a hetvenes évek elején megteremtették a tiltott füvek és porok nagykereskedelmi importját. George maga szegénységgel küzdő, alsó középosztálybeli családból származott, de nagyra vágyott és a földi paradicsomot egy pillanatra el is érte. Aztán persze a fejére omlott az egész.

Noha a filmben a fegyvereknek nem sok szerep jut, a Betépve szerkezetét és témáját tekintve igazi gengszterfilm, előadásmódja pedig szűkebben Martin Scorsese újabb műfajkísérleteivel, a Nagymenőkkel, de legfőként a Casinóval rokonítja: színpompásan megidézett korszak, dögösen összeválogatott korabeli rockzene (néhol még ugyanazok a számok is szólnak, mint a Casinóban), sőt a családi kapcsolatok is éppolyan döntő szerepet kapnak, mint Scorsesénél. A érzelmi hangolás azonban Ted Demme esetében kevésbé durva, viszont annál szenvelgősebb, sőt kifejezetten célzatos. És ha a film utolsó szakaszának magánya és nyomorúsága nem lenne elég erős érv a drogok ellen, a vége főcím előtt felvillanó arckép a ma is börtönben sínylődő valódi George Jungról felér egy kiütéssel.

Ha nem Robert De Niróé volna, a nagy átalakulóművész cím Johnny Deppet illetné, aki itt hajlandó pajesz, lobonc haj és csúnya napszemüvegek mögé rejteni leányszíveket dobogtató fizimiskáját. Színésztársai vele egyenrangúan hitelesek, különösen az európaiak alakítása izgalmas: Franka Potente (A lé meg a Lola) mint beteges csempész-barátnő, Penelope Cruz mint feleség a tönkremenő házasságban és Jordi Molla (a Bigas Luna-gárdából) mint az áruló jóbarát.

Jonathan Demme unokaöccse, Ted Demme már az 1996-os Gyönyörű lányokkal jelét adta, hogy érzékeny az apró emberi pillanatokra, a Betépve pedig csak megerősíti, hogy Amerika egyik erős kismesterét tisztelhetjük benne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/09 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3442