KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/június
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Ginger Rogers (1911-1995)

• Spiró György: A bűn színpada Égi manna
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Varga Balázs: Godard és a Coca-Cola gyermekei Az amerikai függetlenek

• Almási Miklós: Hozott anyagból dolgozunk A „remake”
• Fáber András: Egy vagány Szűz Jeanne d’Arc színeváltozása
• Szilágyi Ákos: Levelek a Zónából Szergej Paradzsanov
1895–1995
• Péterffy Gabriella: Hét tenger ördöge Kertész Mihály kalandfilmjei
• Molnár Gál Péter: Az extra Artaud, a filmszínész
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A tustoll-kamera Japán animáció
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Zseniális túlélők Beszélgetés Dettre Gáborral
• Ozsda Erika: Minden a kamera előtt Filmfőiskola
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mester tanítványok nélkül Beszélgetések Szabó Istvánnal
KRITIKA
• Báron György: Szolgai Művek Elektra, avagy…
• Hirsch Tibor: Vízállásjelentés Rablóhal
• Molnár Gál Péter: Az antitalentum titka Ed Wood
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mielőtt felkel a nap…
• Gelencsér Gábor: Eső előtt
• Takács Ferenc: Bárhol, bármit, bármikor…
• Ambrus Judit: Kisasszonyok
• Tamás Amaryllis: Egy igaz ügy
• Barotányi Zoltán: Streetfighter – Harc a végsőkig
• Mockler János: F. uss T. ovább W. ells

• Bíró Péter: A reklámzabálók éjszakája Reklám

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rövidzárlat

Vida János

 

A néző talán nem is hinné, hogy egy játékos, kalandos sci-fi komédiában mily komoly problémák kerülnek terítékre. Itt van például az öröklődés és a nevelés kölcsönhatásának kérdése a gyermek fejlődésében. A naivan jóhiszemű mérnök egy katonai cég számára tervez különleges robotokat, amelyeket főnökei programozott és távirányított gyilkolásra képeznek ki, ám egy villámcsapás okozta rövidzárlat következtében elromlott példány öntudatra ébred és ábrándos lelkületű lángelmévé válik, alkotójának méltó örökösévé.

Aztán itt van a mesefilmekben is minduntalan felmerülő örök amerikai gond, hogy miképpen lehet a miénktől eltérő küllemű lények iránt szeretetet érezni. Nagy általánosságban – az eddigi vizsgálódásokat is figyelembe véve – az derül ki erről, hogy ha állat vagy földönkívüli lény vagy jópofán villódzó robot az illető, és ráadásul magányos, akkor előbb-utóbb a szívébe fogadja valaki. Ha ellenben emberekről van szó – különösen, ha több millióról –, akkor valamivel nehezebben rendeződik el az ügy. Ezúttal viszonylag simán megy a dolog, a cselekmény egyenes vonalúan halad a végkifejlet felé: a spontán érzelmi reakcióra is képes robotocska (a film szerint ez az emberré válás végső bizonyítéka – újabb tudomány-népszerűsítő gyöngyszem) boldog ifjú párrá kommendálja össze a szobatudóst és az állatbarát leányzót, hogy aztán fogadott gyermekükként velük együtt bújjon el a vad és értetlen világ elől.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/07 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4995