KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/június
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Ginger Rogers (1911-1995)

• Spiró György: A bűn színpada Égi manna
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Varga Balázs: Godard és a Coca-Cola gyermekei Az amerikai függetlenek

• Almási Miklós: Hozott anyagból dolgozunk A „remake”
• Fáber András: Egy vagány Szűz Jeanne d’Arc színeváltozása
• Szilágyi Ákos: Levelek a Zónából Szergej Paradzsanov
1895–1995
• Péterffy Gabriella: Hét tenger ördöge Kertész Mihály kalandfilmjei
• Molnár Gál Péter: Az extra Artaud, a filmszínész
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A tustoll-kamera Japán animáció
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Zseniális túlélők Beszélgetés Dettre Gáborral
• Ozsda Erika: Minden a kamera előtt Filmfőiskola
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mester tanítványok nélkül Beszélgetések Szabó Istvánnal
KRITIKA
• Báron György: Szolgai Művek Elektra, avagy…
• Hirsch Tibor: Vízállásjelentés Rablóhal
• Molnár Gál Péter: Az antitalentum titka Ed Wood
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mielőtt felkel a nap…
• Gelencsér Gábor: Eső előtt
• Takács Ferenc: Bárhol, bármit, bármikor…
• Ambrus Judit: Kisasszonyok
• Tamás Amaryllis: Egy igaz ügy
• Barotányi Zoltán: Streetfighter – Harc a végsőkig
• Mockler János: F. uss T. ovább W. ells

• Bíró Péter: A reklámzabálók éjszakája Reklám

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tőzsdecápák

Létay Vera

 

Aki sokmindent megért és sokmindenre emlékszik, aligha nézheti kajánság nélkül az idő és a szemlélet változásának játékos előre és hátra bukfenceit. Most, amikor nálunk a kudarcból születő neofita érzület szinte templomi áhítattal helyezi vágyaink oltárára a tőzsde, a részvény, a szabadpiac alaposan átértékelt fogalmait, Oliver Stone, a Szakasz Oscar-díjas alkotója, újabb sikerfilmjében a Wall Street ragadozó erkölcseit, a kapitalizmus kíméletlenségét olyan ideológiai felhevültséggel leplezi le, amely az ötvenes évek Szabad Nép-félóráin is dicséretet érdemelt volna. A káprázatos karrierről álmodó, ifjú kezdő tőzsdeügynök és a tőzsde és ingatlanspekuláción meggazdagodott, cinikus, brutális gondolkozású, kapitális nagyhal végső megmérkőzése a szociális igazságosság, a szakszervezeti szolidaritás fénycsóvájában, irigylésre méltóan hatásos, már csak azért is, mert a szégyentelenül célratörő, sematikus történet a legpénzigényesebb, csábosan látványos filmkészítési technikával adatik elő. Népszerű sztárok, fantasztikus díszletek, komputerek és telefonok jövő századi óceánja, magánrepülőgépek, szép cápaautók és cápanők, és persze szívtől szívig érzelem is –, a bemutató után bizonyos filmrészvények értéke feltehetően emelkedett a tőzsdén.

A pénz az övék, de hát elorozták tőlünk az „eszmei mondanivalót” is? Lehet, hogy nemsokára a New York Herald Tribune-félórákon leplezik le a Váci Street kapitalista erkölcseit?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/11 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5518