KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/június
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Ginger Rogers (1911-1995)

• Spiró György: A bűn színpada Égi manna
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Varga Balázs: Godard és a Coca-Cola gyermekei Az amerikai függetlenek

• Almási Miklós: Hozott anyagból dolgozunk A „remake”
• Fáber András: Egy vagány Szűz Jeanne d’Arc színeváltozása
• Szilágyi Ákos: Levelek a Zónából Szergej Paradzsanov
1895–1995
• Péterffy Gabriella: Hét tenger ördöge Kertész Mihály kalandfilmjei
• Molnár Gál Péter: Az extra Artaud, a filmszínész
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A tustoll-kamera Japán animáció
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Zseniális túlélők Beszélgetés Dettre Gáborral
• Ozsda Erika: Minden a kamera előtt Filmfőiskola
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mester tanítványok nélkül Beszélgetések Szabó Istvánnal
KRITIKA
• Báron György: Szolgai Művek Elektra, avagy…
• Hirsch Tibor: Vízállásjelentés Rablóhal
• Molnár Gál Péter: Az antitalentum titka Ed Wood
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mielőtt felkel a nap…
• Gelencsér Gábor: Eső előtt
• Takács Ferenc: Bárhol, bármit, bármikor…
• Ambrus Judit: Kisasszonyok
• Tamás Amaryllis: Egy igaz ügy
• Barotányi Zoltán: Streetfighter – Harc a végsőkig
• Mockler János: F. uss T. ovább W. ells

• Bíró Péter: A reklámzabálók éjszakája Reklám

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szűnj meg, Fred!

Sneé Péter

Alighanem meglepődne Propp, ha az újabb mesékre is kiterjeszthetné morfológiai vizsgálódásait: mint bucskázik át fején a tündér, hogy gonosz boszorkának lássék és viszont, míg végül már a szaktudós sem ismeri ki magát a követendő minták szétdőlt, összekavarodott rendszerében. Mivé lett például Mary Poppins mára? Vörös hajú, csúf manóvá züllött, ki rosszalkodásra csábítja a jólétbe belesavanyodott gyermekeket – állítólag azért, mert segíteni szeretne nekik a félelem legyőzésében, valamint önmaguk megtalálásában. Mi fán termünk hát és kik vagyunk valójában, civilizált szörnyetegek-e, vagy angyalian ártatlan barbárok? Elég időnk van tépelődni ezen, ameddig a felnőtteknek terjengős, a gyermekeknek pedig érdektelen mese zötyög, hiszen nincsen, mi lekösse figyelmünket, a látvány szöveghűen formált, a kép csupán illusztrálja az elhangzottakat. Olykor mintha a stáb is elunná magát, maszkmestert alkalmaz, és trükkökre bízná az ébresztőt, ám effektusaik meglehetősen kiszámíthatóak, gyermetegek. Sehogyan sem képesek elemelni a történetet abból a firnájsz szagú világból, ami a hollywoodi filmgyárak sajátja. Miközben csüggesztően lassú tempóban evezünk az elkerülhetetlen, boldog végkifejlet felé, szívesen átváltoznánk lángoló üstökű, zöldruhás kobolddá, egy Szűnjmeg Freddé, hogy síppal, ugrálással és főként látványos távozással zavarjuk meg a tisztes előadást.

A siker reménye nélkül ágáló színészek között csak őt sajnáljuk, az egyetlen kis királykisasszonyt, aki nem egészen tíz évének csodálatos mosolyával ajándékozott meg. Ashley Peldon, ugye jól láttuk, egyedül voltál?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/12 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=621