KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/június
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Ginger Rogers (1911-1995)

• Spiró György: A bűn színpada Égi manna
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Varga Balázs: Godard és a Coca-Cola gyermekei Az amerikai függetlenek

• Almási Miklós: Hozott anyagból dolgozunk A „remake”
• Fáber András: Egy vagány Szűz Jeanne d’Arc színeváltozása
• Szilágyi Ákos: Levelek a Zónából Szergej Paradzsanov
1895–1995
• Péterffy Gabriella: Hét tenger ördöge Kertész Mihály kalandfilmjei
• Molnár Gál Péter: Az extra Artaud, a filmszínész
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A tustoll-kamera Japán animáció
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Zseniális túlélők Beszélgetés Dettre Gáborral
• Ozsda Erika: Minden a kamera előtt Filmfőiskola
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mester tanítványok nélkül Beszélgetések Szabó Istvánnal
KRITIKA
• Báron György: Szolgai Művek Elektra, avagy…
• Hirsch Tibor: Vízállásjelentés Rablóhal
• Molnár Gál Péter: Az antitalentum titka Ed Wood
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mielőtt felkel a nap…
• Gelencsér Gábor: Eső előtt
• Takács Ferenc: Bárhol, bármit, bármikor…
• Ambrus Judit: Kisasszonyok
• Tamás Amaryllis: Egy igaz ügy
• Barotányi Zoltán: Streetfighter – Harc a végsőkig
• Mockler János: F. uss T. ovább W. ells

• Bíró Péter: A reklámzabálók éjszakája Reklám

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halló, Kecskeszakáll!

Bognár Éva

Jön a végrehajtó, és tépi le a színésznőkről, táncosnőkről a ruhát. Mindent lefoglal, vége a színháznak. Ám ekkor megjelenik egy titokzatos úr, aki dúsgazdag, és úgy látszik, különc is, mert megmenti a színházat, sőt még társigazgató is lesz. A néző persze sejti, hogy a megmentő, a titokzatos Kecskeszakáll, a kasszafúrók királya. Sejtése hamar beigazolódik, mert a mérnök úr alagutat furat a bank felé. A színháziak persze mit sem vesznek észre, és boldogan készülnek az új revü bemutatójára, ami Varsó leghíresebb emberéről szól. Mi sem természetesebb, hogy Kecskeszakáll a valóságban is szerelmes az egyik táncosnőbe.

Így aztán nem fúr, amíg nincs premier, mert az új darab egyik főszerepét szerelme játssza. A banda zord szívű főnöke azonban nem művészetpártoló, és le akar számolni az engedetlen kasszafúróval. Áruljuk el, hogy a szerelem győz?

Mindez jó alap lenne akár egy vígjátékhoz, akár egy kellemes zenés filmhez. A rendező azonban valószínűleg „igazi” közönségfilmet akart csinálni, ezért bűnügyi-vígjáték-musicalt készített, gondolván: közönségcsalogató mind a három műfaj, siker lesz tehát a belőlük készült egyveleg is. A keverék azonban nem áll össze, a szituációk, szerepek kidolgozatlanok, a geglehetőségek sorozatosan kimaradnak, a zene elég közepes. Egyedül a táncjelenetek árulkodnak némi mesterségbeli tudásról. Végül tehát van bűnügyi komédia – izgalom, és valódi humor nélkül, van szerelmi történet –, ami teljesen közömbös számunkra, és van musical – gyengécske zenével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7841