KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/június
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Ginger Rogers (1911-1995)

• Spiró György: A bűn színpada Égi manna
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Varga Balázs: Godard és a Coca-Cola gyermekei Az amerikai függetlenek

• Almási Miklós: Hozott anyagból dolgozunk A „remake”
• Fáber András: Egy vagány Szűz Jeanne d’Arc színeváltozása
• Szilágyi Ákos: Levelek a Zónából Szergej Paradzsanov
1895–1995
• Péterffy Gabriella: Hét tenger ördöge Kertész Mihály kalandfilmjei
• Molnár Gál Péter: Az extra Artaud, a filmszínész
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A tustoll-kamera Japán animáció
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Zseniális túlélők Beszélgetés Dettre Gáborral
• Ozsda Erika: Minden a kamera előtt Filmfőiskola
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mester tanítványok nélkül Beszélgetések Szabó Istvánnal
KRITIKA
• Báron György: Szolgai Művek Elektra, avagy…
• Hirsch Tibor: Vízállásjelentés Rablóhal
• Molnár Gál Péter: Az antitalentum titka Ed Wood
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mielőtt felkel a nap…
• Gelencsér Gábor: Eső előtt
• Takács Ferenc: Bárhol, bármit, bármikor…
• Ambrus Judit: Kisasszonyok
• Tamás Amaryllis: Egy igaz ügy
• Barotányi Zoltán: Streetfighter – Harc a végsőkig
• Mockler János: F. uss T. ovább W. ells

• Bíró Péter: A reklámzabálók éjszakája Reklám

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A nyughatatlan

Köves Gábor

 

A showbiznisz saját halottai nem nyugodhatnak békében. Beleegyezésükkel vagy sem, hangszerre és bőrszínre való tekintet nélkül, előbb utóbb minden valamirevaló önsorsrontó zseni megkapja a maga életrajzi moziját. Tegnap Ray Charlesé volt, ma Johnny Cash-é, maholnap Szécsi Pálé a reflektorfény még egy utolsó körre, s szerepel még név elég a megemlékezésre érdemes, rentábilis halottak várólistáján. Minél nagyobb azonban az életmű, és minél filmszerűbbek az életművet övező drámai pillanatok, annál nagyobb a miből-mennyit dilemmája. Rendszerint itt szokott elcsúszni a dolog, s jönnek a rügyfakadástól lombhullásig minden fontos momentumot összezsúfoló megemlékezések, a precíz, felsorolás-szagú mintadarabok. Egy ember élete – legyen a kérdéses személy akármilyen koponya, nagyformátumú hős, millióknak hitet adó rebellis – még nem ad ki egy mozit, ahogy egy remek képességű imitátorból sem lesz mozihős, csak azért, mert egy bizonyos szögből épp úgy fest, mint az imádott bálvány az elhíresült címlapfotókon. Az ismét remek színészeket összetoborzó James Mangold jó lóra tett a country-sztár Johnny Cash-sel, Cash élettörténetében ugyanis megtalálta azt a filmidőben két órán keresztül is hathatós drámát, ami összefogja az olyan ismert sztárbió-sztenderdeket, mint a zaklatott gyermekkor, a hihetetlen felemelkedés, az elrettentő bukás, és a csodával határos visszakapaszkodás fejezetei. A nyughatatlanban egy precíz életrajzi film elemei keverednek egy nagyszabású love story tucatnyi buktatón keresztül vezető történetével. Cash és későbbi felesége, az ugyancsak country-énekes June Carter évtizedeken átívelő se veled–se nélküled kapcsolata nagy szolgálatot tett a filmeseknek, akik azzal, hogy filmjük második részét szinte kizárólag e két ember viszonyának szentelik, sikerrel törik meg a híres emberek zaklatott életét felvillantó epizódok monotóniáját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8523