KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/július
KRÓNIKA
• N. N.: Támogatás

• Bori Erzsébet: Gyerekek, mi lesz? Beszélgetés Makk Károllyal és Jancsó Miklóssal
• Kovács András Bálint: Itt a nyugdíj Beszélgetés Sándor Pállal
• Forgách András: Egy parvenü démonai Fassbinder
• Barna György: Az irónia hatalma Beszélgetés Doris Dörrie-vel
• Kőniger Miklós: A tabu vonzásában Beszélgetés Christoph Schlingensieffel
• Csejdy András: Sóder, homok, sittföld Tarantino: Kutyaszorítóban
• Kömlődi Ferenc: Szadista érzelmesség Tarantino: Igazi románc
• Turcsányi Sándor: Kedvencünk, az áruló Melville hősei
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Szörnyek évadnyitója Tod Browning
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Háború Égi manna
• Bóna László: A bűn fantomképei Zsarumagazinok

• Bori Erzsébet: Családban marad Filmek a baloldalról
KRITIKA
• Nádori Péter: Isten óvja a királynőket! Priscilla
• Ardai Zoltán: Tortacsatavesztők Smoking – No Smoking
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Vírus
• Hirsch Tibor: Maugli, a dzsungel fia
• Harmat György: Megérint a halál
• Nánay Bence: Bad Boys
• Sneé Péter: Mestercsapda
• Hungler Tímea: Tank Girl
• Hegyi Gyula: Rob Roy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az én csontsovány nővérem

Baski Sándor

Min lilla syster – svéd, 2015. Rendezte és írta: Sanna Lenken. Kép: Moritz Schultheis. Zene: Jutbring Per Störby. Szereplők: Rebecka Josephson (Stella), Amy Diamond (Katja), Henrik Norlén (Lasse), Annika Hallin (Karin), Maxim Mehmet (Jacob). Gyártó: Film Vast / Tangy / Fortune Cookie Filmproduktion. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 95 perc.

 

Az anorexia és bulimia nem tartozik az agyontárgyalt filmtémákhoz, és csak részben azért, mert maga a jelenség is viszonylag új. Nyomósabb ok talán, hogy a közvélemény máig úri passzióként, a felsőbb osztályok és a celebritások hóbortjaként tekint rá, így azonosulási pontokat is nehezebb találni.

A betegség valójában már rég „leszivárgott”, köszönhetően többek közt a média közvetítő szerepének, ráadásul – a szenvedélybetegségekhez hasonlóan – itt sem csak az érintetteknek kell válogatott kínokat kiállniuk, de a hozzátartozóknak is.

Malgorzata Szumowska legutóbbi filmje is ezt az aspektust emeli ki: a Test jórészt nem is az anyja elvesztése miatt koplaló, szuicid kamaszlány, hanem a tehetetlen apa, illetve az unortodox módszereket használó pszichiáter szemszögéből láttatja a történetet. Ahogy a címe is jelzi, Az én csontsovány nővérem is ugyanezen kotta nyomán készült, de a lengyel rendezővel ellentétben az elsőfilmes svéd Sanna Lenken nem tesz engedményeket: kamerája végig a húgot, Stellát követi, aki kénytelen passzívan végignézni műkorcsolyázó nővére önpusztítását.

Az író-rendező tankönyvi módon veszi lajstromba a betegség tüneteit, kezdve a baljós előjelektől az önbecsapás fázisán át a valóságkép teljes eltorzulásig, és kérdéseket tesz fel többek közt a szülői és a társadalmi felelősségről. Akár felvilágosító célú, oktatási segédanyagnak is kiváló lenne, mégis több filmre adaptált Családi kör-epizódnál, a kliséket ledobó karakterek, a színészi játék minősége – a Stellát alakító Rebecka Josephson külön megemlítendő –, és a testvéri szeretet komplex bemutatása kiemeli az elrettentésre törekvő tanmesék közül.

Az én csontsovány nővérem emellett nem csak problémafilmként, de coming of age történetként is hibátlanul működik – miközben nővérét, korábbi példaképét próbálja megmenteni, Stella maga is elkezd felnőtté válni. Lenken talán legnagyobb dramaturgiai leleménye, hogy a tökéletes alakú testvéréhez képest valóban túlsúlyos kislány – a nézői elvárásokra rácáfolva –, nem lesz maga is testképzavaros. Az önazonosság, a belső harmónia nem a külső függvénye – ezt a banális gondolatot illusztrálja a film, hitelesen és érzékenyen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016 /06 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12805