KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/július
KRÓNIKA
• N. N.: Támogatás

• Bori Erzsébet: Gyerekek, mi lesz? Beszélgetés Makk Károllyal és Jancsó Miklóssal
• Kovács András Bálint: Itt a nyugdíj Beszélgetés Sándor Pállal
• Forgách András: Egy parvenü démonai Fassbinder
• Barna György: Az irónia hatalma Beszélgetés Doris Dörrie-vel
• Kőniger Miklós: A tabu vonzásában Beszélgetés Christoph Schlingensieffel
• Csejdy András: Sóder, homok, sittföld Tarantino: Kutyaszorítóban
• Kömlődi Ferenc: Szadista érzelmesség Tarantino: Igazi románc
• Turcsányi Sándor: Kedvencünk, az áruló Melville hősei
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Szörnyek évadnyitója Tod Browning
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Háború Égi manna
• Bóna László: A bűn fantomképei Zsarumagazinok

• Bori Erzsébet: Családban marad Filmek a baloldalról
KRITIKA
• Nádori Péter: Isten óvja a királynőket! Priscilla
• Ardai Zoltán: Tortacsatavesztők Smoking – No Smoking
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Vírus
• Hirsch Tibor: Maugli, a dzsungel fia
• Harmat György: Megérint a halál
• Nánay Bence: Bad Boys
• Sneé Péter: Mestercsapda
• Hungler Tímea: Tank Girl
• Hegyi Gyula: Rob Roy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Bérgyilkos Mary

Pápai Zsolt

Proud Mary – amerikai, 2018. Rendezte: Babak Najafi. Szereplők: Taraji P. Henson, Billy Brown, Danny Glover. Forgalmazó: Sony. 90 perc.

 

Voltaképp nem is olyan rossz ötlet: elkészíteni a Leon, a profi kortársi blaxploitation-imitációját, mégpedig a nemek fordított leosztásával, bérgyilkosnővel és kissráccal. A Bérgyilkos Mary azonban az alapkoncepcióján túl semmi izgalmassággal nem szolgál, ha csak a klasszikus forgatókönyvírói direkciók gátlástalan semmibevételét jelentő megoldásokat nem tekintjük meglepetéseknek. Babak Najafi direktor középkategóriás akciózó (Támadás a Fehér Ház ellen 2.), akit a harci dobok hangja hoz csak lázba, a dramaturgiai finomhangolás nem érdekli, következésképpen a szituációk elrajzoltak a filmjében, az okok és okozatok sokszor érthetetlenek, a figurák motivációja pedig kifejtetlen, és egyáltalán: van valami perverzitás abban, hogy a hősnő megöl egy férfit, majd gondjaiba veszi áldozata gyerekét, hogy aztán, regimentnyi ember legyilkolása után, végül mosolyogva távozzon vele a nagyszabású fináléban. Közel kilencven éve hasonló alapsztorival dolgozott – és vallott kudarcot – a gengszterműfaj egyik szülőatyja, a többek között A közellenséget jegyző, kiváló William A. Wellman életműve egyik leggyengébb darabjában, a Hatchet Manben. A Bérgyilkos Mary azonban nem csak ezt a filmet idézi meg, hanem egész szakajtónyi gengszterklasszikust, A Keresztapától kezdve A közellenségig (lásd például az Oidipusz-konfliktust és a leszámolást a pótapával). Miután a cselekmény fordulatai idővel egyre érdektelenebbek, a rejtvényfejtés izgalmát csupán az intertextek helyének detektálása jelentheti a néző számára. Pusztán emiatt viszont nem érdemes megnézni a filmet.

Extrák: Kisfilmek a Bérgyilkos Mary megszületéséről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13729