KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/július
KRÓNIKA
• N. N.: Támogatás

• Bori Erzsébet: Gyerekek, mi lesz? Beszélgetés Makk Károllyal és Jancsó Miklóssal
• Kovács András Bálint: Itt a nyugdíj Beszélgetés Sándor Pállal
• Forgách András: Egy parvenü démonai Fassbinder
• Barna György: Az irónia hatalma Beszélgetés Doris Dörrie-vel
• Kőniger Miklós: A tabu vonzásában Beszélgetés Christoph Schlingensieffel
• Csejdy András: Sóder, homok, sittföld Tarantino: Kutyaszorítóban
• Kömlődi Ferenc: Szadista érzelmesség Tarantino: Igazi románc
• Turcsányi Sándor: Kedvencünk, az áruló Melville hősei
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Szörnyek évadnyitója Tod Browning
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Háború Égi manna
• Bóna László: A bűn fantomképei Zsarumagazinok

• Bori Erzsébet: Családban marad Filmek a baloldalról
KRITIKA
• Nádori Péter: Isten óvja a királynőket! Priscilla
• Ardai Zoltán: Tortacsatavesztők Smoking – No Smoking
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Vírus
• Hirsch Tibor: Maugli, a dzsungel fia
• Harmat György: Megérint a halál
• Nánay Bence: Bad Boys
• Sneé Péter: Mestercsapda
• Hungler Tímea: Tank Girl
• Hegyi Gyula: Rob Roy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szexuális mélyfúrások

Turcsányi Sándor

 

Én minden további nélkül elhiszem bárkinek – ha mondja –, hogy 1929-ben New Englandben nem történt semmi érdekes. Hogy valaki erről csinál egy egész filmet, az lehet, hogy vitatható elszánás, de tulajdonképpen reményekre jogosító, azt hihetnők: az alkotó valami mást akar, kort fösteni csak úgy, esetleg a hangulat kedvéért. Alan Rudolf a fentiekkel szemben azt állítja, hogy akkor és ott csuda érdekes dolgok estek: hanyatlott a gazdaság (na jó, nem pont éppen ott, de ott is érzékelhetően). Vizsgáljuk hát az érzékelés lehetőségeit. A nagy gazdasági válság akkor válik szemmel is tapinthatóvá, amikor az addig gazdagnak mondott Nick Nolte – igaz határozottan ittas állapotban – bemondja, hogy mostantól szegény. A szellem fölszárnyalását levenni onnan lehet, hogy néhány feltűnően öltöztetett maszturbáns a szexről osztja az észt, vagy egymásnak, vagy a nyilvánvalóan közönségnek szerződtetett gyorsíró kisasszonynak. Én minden további nélkül elhiszem, hogy a kor vehemens szürrealistáinak csupa érdektelen közhely jutott az eszébe a szexről, és az is biztosnak tűnik, hogy mindezt nagy kedvvel közölték is, de a semmiből ezúttal nem lesz semmi, ám ez nem téveszthet meg semmit. Egy menthetetlenül unalmas, másik bolygón játszódó film tanúságai akkor sem lesznek axiómákká, ha példaként nem feltétlenül egyedülállóak. Sőt, egy végeláthatatlan sorba simán beilleszthetők. Azt hallottam, hogy New Englandben 1930-ban sem történt semmi, de biztos vagyok benne, hogy most egy darabig senki nem hozza szóba ezt moziban. Pedig mit lehessen tudni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/12 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2788