KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/július
KRÓNIKA
• N. N.: Támogatás

• Bori Erzsébet: Gyerekek, mi lesz? Beszélgetés Makk Károllyal és Jancsó Miklóssal
• Kovács András Bálint: Itt a nyugdíj Beszélgetés Sándor Pállal
• Forgách András: Egy parvenü démonai Fassbinder
• Barna György: Az irónia hatalma Beszélgetés Doris Dörrie-vel
• Kőniger Miklós: A tabu vonzásában Beszélgetés Christoph Schlingensieffel
• Csejdy András: Sóder, homok, sittföld Tarantino: Kutyaszorítóban
• Kömlődi Ferenc: Szadista érzelmesség Tarantino: Igazi románc
• Turcsányi Sándor: Kedvencünk, az áruló Melville hősei
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Szörnyek évadnyitója Tod Browning
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Háború Égi manna
• Bóna László: A bűn fantomképei Zsarumagazinok

• Bori Erzsébet: Családban marad Filmek a baloldalról
KRITIKA
• Nádori Péter: Isten óvja a királynőket! Priscilla
• Ardai Zoltán: Tortacsatavesztők Smoking – No Smoking
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Vírus
• Hirsch Tibor: Maugli, a dzsungel fia
• Harmat György: Megérint a halál
• Nánay Bence: Bad Boys
• Sneé Péter: Mestercsapda
• Hungler Tímea: Tank Girl
• Hegyi Gyula: Rob Roy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Isten hozott a babaházban!

Schubert Gusztáv

Isten hozott a babaházban! Ugyan ki gondolna rosszra? Ibsen óta minden épeszű ember. Az ilyesfajta ártatlan invitálás felér egy előre bejelentett perverzióval. Akire egyszer rácsapták a babaház fedelét, annak annyi. Sohasem lesz belőle felnőtt, gőgicsélni fog hetvenéves korában is, mint a kisbaba. John Waters a nagymestere annak, hogy ebben a babaházas kertvárosi Lilliputban felismerje a szörnyű-víg lélekzsugorítót. Horror-komédia rejlik Todd Solondz Sundance fesztiválnyertes filmjében is, de aztán elhatalmasodik rajta a babaház csábítása, és váratlan fordulattal elégikus hangokat penget: kicsinek lenni jó, kívülrekedni szomorú.

A horror: a mézeskalács házikó. A komédia: a film tizenhároméves csitrije nemhogy nem menekül a rémségek kicsiny babaházából, hanem éppenséggel bebocsáttatásért dönget. Hasztalan. Dawn nem illik a szépséges szép mesekönyvbe. Csúnya is, buta is, a babaház mércéjével mérve igazi szörnyeteg. Az a baj, hogy az enyémmel is. Van az úgy, hogy a rút kiskacsából mégse hattyú lesz, hanem mondjuk tarvarjú. Akkor mi van? A politikai korrektség – amire ez a film is unszol – azt követelné, hogy őt is szeressem, de hát a szívemnek a baglyok és a süvöltők kedvesebbek. Magánkorrektségemben a viszolygás is érték. A Barbie-baba és a gonosz kis Kóconkóc közül hadd ne válasszam egyiket sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/10 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=369