KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/július
KRÓNIKA
• N. N.: Támogatás

• Bori Erzsébet: Gyerekek, mi lesz? Beszélgetés Makk Károllyal és Jancsó Miklóssal
• Kovács András Bálint: Itt a nyugdíj Beszélgetés Sándor Pállal
• Forgách András: Egy parvenü démonai Fassbinder
• Barna György: Az irónia hatalma Beszélgetés Doris Dörrie-vel
• Kőniger Miklós: A tabu vonzásában Beszélgetés Christoph Schlingensieffel
• Csejdy András: Sóder, homok, sittföld Tarantino: Kutyaszorítóban
• Kömlődi Ferenc: Szadista érzelmesség Tarantino: Igazi románc
• Turcsányi Sándor: Kedvencünk, az áruló Melville hősei
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Szörnyek évadnyitója Tod Browning
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Háború Égi manna
• Bóna László: A bűn fantomképei Zsarumagazinok

• Bori Erzsébet: Családban marad Filmek a baloldalról
KRITIKA
• Nádori Péter: Isten óvja a királynőket! Priscilla
• Ardai Zoltán: Tortacsatavesztők Smoking – No Smoking
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Vírus
• Hirsch Tibor: Maugli, a dzsungel fia
• Harmat György: Megérint a halál
• Nánay Bence: Bad Boys
• Sneé Péter: Mestercsapda
• Hungler Tímea: Tank Girl
• Hegyi Gyula: Rob Roy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Földi űrutazás

Ledniczky Márton

A kilövőállomáson az ég felé magasodik a Capricorn 1. elnevezésű amerikai űrrakéta. A parancsnoki kabinban Brubaker. Willis és Walker, a három asztronauta várja a kilövést. A tévéből jól ismert képek. Aztán hirtelen nyílik a kabin ajtaja, és egy határozott hang kitessékeli a három űrhajóst a kabinból. Az űrhajó néhány perc múlva elindul a Mars felé – nélkülük. Ez már a film.

Egy újabb amerikai filmmese, a megszokott szakmai tökéletességgel, biztonsággal, bár most a kevésbé hatásosak közül. Pedig minden „kellék” adva van: látványos földi irányítóközpont, izgalmas sajtókonferencia, tévékamerák és monitorok, házi úszómedence, az elnök és az alelnök (természetesen ironikusan-kritikusan ábrázolva), helikopterek és repülőgépek, még a szexre is van némi remény, ezt azonban nem váltja be a film.

Sajnos a történet végtelenül naiv meseszerűsége miatt nem tudunk együtt érezni a Mars helyett földi kalandokba keveredő három mesebeli űrhajóssal, valamint az őket előbb hősnek, majd hősi halottnak hívő hozzátartozóikkal sem, mivel – ellentétben a mit sem sejtő amerikai tévénézőkkel – mi az első pillanattól kezdve tisztában vagyunk a szituációval. Sem sírni, sem izgulni nem tudunk igazán, mert az előre elárult „deus ex machina” egyenes utat nyit a happy endig. A rendező így ugyan – akarata ellenére – elkerüli a szentimentális giccset, helyette azonban csak hiteltelen álfeszültséget, álizgalmat nyújtó, néhol kifejezetten unalmas filmet ad.

Egy házi vetítés alkalmával a westernfilm-forgatásról hangzik el ez a mondat a filmben: Hogy nézhet ki valami ennyire valódinak, ami hamis? Peter Hyams meséje még csak valódinak se néz ki, bár elmond egyet-mást az amerikai üzleti és politikai manipulációkról. Mindenesetre inkább egy „hamis” westernt láttunk volna szívesen a „valódi” – földi – űrutazás helyett.

S mi az, amire mégis elégedetten gondolhat vissza a modern kalandfilmet szerető néző? Egy szó szerint fékevesztett autó rohanásának izgalmas képsorára, és egy bravúros repülős üldözésre, melyben döntő szerep jut Telly Savallas (Kojak.) remek figurájának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 39-40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7876