KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/július
KRÓNIKA
• N. N.: Támogatás

• Bori Erzsébet: Gyerekek, mi lesz? Beszélgetés Makk Károllyal és Jancsó Miklóssal
• Kovács András Bálint: Itt a nyugdíj Beszélgetés Sándor Pállal
• Forgách András: Egy parvenü démonai Fassbinder
• Barna György: Az irónia hatalma Beszélgetés Doris Dörrie-vel
• Kőniger Miklós: A tabu vonzásában Beszélgetés Christoph Schlingensieffel
• Csejdy András: Sóder, homok, sittföld Tarantino: Kutyaszorítóban
• Kömlődi Ferenc: Szadista érzelmesség Tarantino: Igazi románc
• Turcsányi Sándor: Kedvencünk, az áruló Melville hősei
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Szörnyek évadnyitója Tod Browning
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Háború Égi manna
• Bóna László: A bűn fantomképei Zsarumagazinok

• Bori Erzsébet: Családban marad Filmek a baloldalról
KRITIKA
• Nádori Péter: Isten óvja a királynőket! Priscilla
• Ardai Zoltán: Tortacsatavesztők Smoking – No Smoking
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Vírus
• Hirsch Tibor: Maugli, a dzsungel fia
• Harmat György: Megérint a halál
• Nánay Bence: Bad Boys
• Sneé Péter: Mestercsapda
• Hungler Tímea: Tank Girl
• Hegyi Gyula: Rob Roy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyorshajtás

Iszlai Zoltán

Az autóbalesettel induló film eredeti címe rigorózus fordításban: Fordulat, vagy Kanyar. Ez a két szó – átvitt értelmük miatt – valamivel jobban kifejezi a mű jellegét és mondanivalóját, mint a Gyorshajtás.

A (minimális mértékű) gyorshajtásban egy szépreményű kutatóbiológus, bizonyos Vitya Vegyernyev a vétkes. Vigyázatlansága következményeiért – elüt egy félvak nénit – majdnem tudósi reményeinek szétfoszlásával fizet, a fiatalember ugyanis áldozatvállalási kényszert érez. Beleszól töprengéseibe a – mai szovjet elbeszélésekből ismerős – feleség, ki józan prakticitással azt hazudja a tudósjelöltnek, hogy nászútjuk gyümölcsöző volt: gyereket vár. Ezért egyikük se ülhet magábaroskadtan, vajon a gázolásért a férjet hibáztatja-e a bíróság, vagy a közlekedésre már alkalmatlan öregasszonyt.

A lomha bevezető képek után itt csillan föl bennem is a (biológusba már visszakényszerített) remény: hátha a rendező rástartol a témára és bemutatja, miként igyekeznek a vétlen bűnösök kimászni a csávából. E ponton következik el két feszülten kínosra sikerült – hangulatilag érzékletes, fényképezésben megoldott – csúcsjelenet. Aztán a film visszapereg a szürke információközlésbe, s a néző tanakodhat, hogy vajon a bírósági hercehurcától és a kényszerű (a megaláztatástól a kacérkodásig menő) ravaszkodásoktól elromlik-e az idealistább Vitya és a földön járó asszonyka házassága, vagy csak egy kicsit megzavarodtak, s napirendre térnek a dolgok felett, A kioktató, erőtlen köznapi történet így még annak a közhelynek se válik emlékezetes példázatává, hogy ha Zsiguliba ülünk, jó lesz vigyázni, mert az akár gyökeres fordulatot hozhat életünkbe, ha jön a kanyar.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7939