KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/július
KRÓNIKA
• N. N.: Támogatás

• Bori Erzsébet: Gyerekek, mi lesz? Beszélgetés Makk Károllyal és Jancsó Miklóssal
• Kovács András Bálint: Itt a nyugdíj Beszélgetés Sándor Pállal
• Forgách András: Egy parvenü démonai Fassbinder
• Barna György: Az irónia hatalma Beszélgetés Doris Dörrie-vel
• Kőniger Miklós: A tabu vonzásában Beszélgetés Christoph Schlingensieffel
• Csejdy András: Sóder, homok, sittföld Tarantino: Kutyaszorítóban
• Kömlődi Ferenc: Szadista érzelmesség Tarantino: Igazi románc
• Turcsányi Sándor: Kedvencünk, az áruló Melville hősei
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Szörnyek évadnyitója Tod Browning
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Háború Égi manna
• Bóna László: A bűn fantomképei Zsarumagazinok

• Bori Erzsébet: Családban marad Filmek a baloldalról
KRITIKA
• Nádori Péter: Isten óvja a királynőket! Priscilla
• Ardai Zoltán: Tortacsatavesztők Smoking – No Smoking
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Vírus
• Hirsch Tibor: Maugli, a dzsungel fia
• Harmat György: Megérint a halál
• Nánay Bence: Bad Boys
• Sneé Péter: Mestercsapda
• Hungler Tímea: Tank Girl
• Hegyi Gyula: Rob Roy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Makra

Karcsai Kulcsár István

 

Szomorú időszerűség: Rényi Tamásról már múltidőben kell írni. Sikeres rendező volt. Beírta nevét a mai magyar film történetébe. Mégis mindig egy kissé fájó hiányérzettel gondolhatunk arra, hogy mi lett volna, ha a legkülönfélébb műfajokban tett kirándulásai helyett következetesen kitart amellett a vonal mellett amit életművében a Legenda a vonaton (1962), a Sikátor (1966) és a Makra (1972) jelent. Főleg az utóbbi kettő, melyekben Kertész Ákos regényeit vette filmjei alapjául a rendező, és volt bátorsága arra, hogy túllépjen a munkásábrázolásra nehezedő sematikus hagyományokon, és napjaink problémáit átélő, őszinte emberi kérdésekkel viaskodó hősöket teremtsen.

A Makra nagy időt ölel fel. Kitűnő atmoszférateremtő erővel idézi az ötvenes évek viharos korszakának levegőjét, hátterét, embereit. Mégsem válik történelmi képeskönyvvé, vagy valamiféle rekonstruált híradássá. Elsősorban azzal kerüli el a veszélyt, hogy a címadó főhős korunk egyik jellegzetes figurája. A saját lehetőségeitől visszarettenő, tehetségét, eredetiségét kibontani nem merő, mindig inkább a kényelmes középszert választó fiatal munkás tragédiája máig időszerű. Mindez feszült, igazi filmdrámán, Makra Ferenc és szerelmeinek keserű történetén át bontakozik ki, őszintén, emberien. Aminek megvalósításához hozzásegítenek a kiváló színészek, Juhász Jácinttal és Csomós Marival az élen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8170