KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/július
KRÓNIKA
• N. N.: Támogatás

• Bori Erzsébet: Gyerekek, mi lesz? Beszélgetés Makk Károllyal és Jancsó Miklóssal
• Kovács András Bálint: Itt a nyugdíj Beszélgetés Sándor Pállal
• Forgách András: Egy parvenü démonai Fassbinder
• Barna György: Az irónia hatalma Beszélgetés Doris Dörrie-vel
• Kőniger Miklós: A tabu vonzásában Beszélgetés Christoph Schlingensieffel
• Csejdy András: Sóder, homok, sittföld Tarantino: Kutyaszorítóban
• Kömlődi Ferenc: Szadista érzelmesség Tarantino: Igazi románc
• Turcsányi Sándor: Kedvencünk, az áruló Melville hősei
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Szörnyek évadnyitója Tod Browning
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Háború Égi manna
• Bóna László: A bűn fantomképei Zsarumagazinok

• Bori Erzsébet: Családban marad Filmek a baloldalról
KRITIKA
• Nádori Péter: Isten óvja a királynőket! Priscilla
• Ardai Zoltán: Tortacsatavesztők Smoking – No Smoking
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Vírus
• Hirsch Tibor: Maugli, a dzsungel fia
• Harmat György: Megérint a halál
• Nánay Bence: Bad Boys
• Sneé Péter: Mestercsapda
• Hungler Tímea: Tank Girl
• Hegyi Gyula: Rob Roy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az élőhalottak visszatérnek

Klág Dávid

The Return Of The Living Dead – amerikai, 1985. Rendezte: Dan O’Bannon. Szereplők: Thom Matthews, Linnea Quigley, James Karen. Forgalmazó: InterCom. 86 perc.

 

Dan O’Bannon ma már láthatólag az Alien-franchise jogaiból él, pedig a hetvenes–nyolcvanas években forgatókönyvíróként ugyanúgy segített a horrorfilmek új generációjának megteremtésében, mint John Carpenter és Ridley Scott, akiknek vagy a debütáló (Dark Star) vagy a nemzetközi sikert meghozó filmjét (A nyolcadik utas: a Halál) írta. A határozottan sci-fire specializálódott O’Bannon 1985-ben rendezi első – és utolsó előtti – filmjét, amiben egy új szörny teremtése helyett inkább a Romero-féle zombihagyományt eleveníti fel a lehető legarcátlanabb módon.

És mi más lenne a legarcátlanabb mód, mint teljesen hülyét csinálni a zombikultuszból? O'Bannon élőhalott-hordái amellett, hogy rövidtávfutókat megszégyenítően rohangálnak, és közben a nyolcvanas évek kultikus egysorosaival fárasztanak („Küldjenek… még… mentőst!”), megelőlegezik a kilencvenes és kétezres évek olyan sikeres zombikomédiáit, mint a Hullajó vagy a Haláli hullák hajnala, ahol az élőholtak az apokalipszis helyett a mindennapok abszurd lovasai lettek.

Míg Romero filmjei az általános emberi és társadalmi viselkedést voltak képesek a lassan dülöngélő zombihordával bemutatni, O’Bannon filmje konkrét időkapszula készítési idejéről: Az élőhalottak visszatérnek tinijei ugyan gyorsan avuló szlenget beszélnek, vérciki ruhákat hordanak és kihalófélben lévő sztereotípiákat testesítenek meg, de az idősebb generáció még mindig a hidegháború teljes készültségében várja az inváziót. Nem is lehet eldönteni, melyik a félelmetesebb, hogy a feltámadó halottak ártatlan emberek agyát zabálják tömegesen, vagy hogy ezen belföldi konfliktus megoldására van egy kidolgozott – habár vészesen fatalista – katonai protokoll.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9335