KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/július
KRÓNIKA
• N. N.: Támogatás

• Bori Erzsébet: Gyerekek, mi lesz? Beszélgetés Makk Károllyal és Jancsó Miklóssal
• Kovács András Bálint: Itt a nyugdíj Beszélgetés Sándor Pállal
• Forgách András: Egy parvenü démonai Fassbinder
• Barna György: Az irónia hatalma Beszélgetés Doris Dörrie-vel
• Kőniger Miklós: A tabu vonzásában Beszélgetés Christoph Schlingensieffel
• Csejdy András: Sóder, homok, sittföld Tarantino: Kutyaszorítóban
• Kömlődi Ferenc: Szadista érzelmesség Tarantino: Igazi románc
• Turcsányi Sándor: Kedvencünk, az áruló Melville hősei
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Szörnyek évadnyitója Tod Browning
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Háború Égi manna
• Bóna László: A bűn fantomképei Zsarumagazinok

• Bori Erzsébet: Családban marad Filmek a baloldalról
KRITIKA
• Nádori Péter: Isten óvja a királynőket! Priscilla
• Ardai Zoltán: Tortacsatavesztők Smoking – No Smoking
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Vírus
• Hirsch Tibor: Maugli, a dzsungel fia
• Harmat György: Megérint a halál
• Nánay Bence: Bad Boys
• Sneé Péter: Mestercsapda
• Hungler Tímea: Tank Girl
• Hegyi Gyula: Rob Roy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Foxy Brown

Nagy V. Gergő

Foxy Brown – amerikai, 1973. Rendezte: Jack Hill. Szereplők: Pam Grier, Antonio Fargas. Forgalmazó: Fantasy Film. 91 perc.

 

Néhány jelenet a Túl a babák völgyénben, megalázó szerepek egy-két börtönös vadulásban, valamint némi titkárnői tapasztalat a szemétfilmeket gyártó AIP-nél – körülbelül ennyi volt Pam Grier háta mögött, amikor 1973-ban leforgatta a Coffyt, majd tíz hónapra rá az eredetileg folytatásnak készült Foxy Brownt. Az exploitation királynőjének kitüntető címét megalapozó fekete mozik közül az utóbbi már száz százalékig Grier imázsára épül – a James Bond-filmeket idéző főcímtől kezdve a filmzenén keresztül a záró premier plánig minden a hetvenes évek legdögösebb női főhősének dicséretét zengi.

A szokványos bűnügyi történetben Foxy szerelmét, a beépített drogrendőrt sikertelen plasztikai műtéte után szitává lövik egykori alvilági barátai, minekután a párductestű Grier, impresszív bájait latba vetve, bosszúhadjáratba kezd. A blaxploitation-mozik protagonistáitól Grier hősnőjét morálja különbözteti meg – jóllehet célja a véres és brutális bosszú, mégis hittel vallja, hogy az elnyomott feketék érdekében cselekszik és szolgáltat igazságot. A Coffy még ambivalensnek láttatta az önbíráskodást, a Foxy Brown azonban kevésbé differenciált, és ezzel összefüggésben a karakterábrázolás terén is alulteljesít. Sokkal inkább a szegénymozik hagyományos erényeivel vonzza magához a nézőt – gördülékeny történetvezetése, elődjénél is tempósabb, izgalmas szüzséje mellett kivált az erőszakjelenetek frontján mutatkozik erősnek (Foxy egyik kínzójának kivájja a szemét, másikat elevenen felgyújtja, és nem átall kasztrálni sem), ugyanakkor könnyedén dúsítja történetét komikus elemekkel – a szadista tanyasi „fiúk” szcénája vagy a leszbikus bárban zajló, lenyűgöző bunyójelenet bővelkedik a rendező korai munkáit (Spider Baby; Big Doll House) is jellemző bizarr humorban.

Extrák: Előzetes; filmográfiák; ajánló.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9906