KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tűz a víz alá!

Hungler Tímea

Andere Städte, andere Mädchen – szól a bölcsesség Németföldön és az amerikai hadiflotta rosszabb köreiben. Ezen rosszabb körökben játszódik vígjátékunk, feltárva azokat a hiányosságokat, melyektől az US Navy tökéletes gépezete akadozik.

A főszereplő – a vén tengeri medve – nem halad a korral. Hiába a rohamosan fejlődő kompjuter-technika, ő csak a régi (matróz) nótákat fújja: vizezett rum, kalóz-romantika, intim-tetkó, ihaj-csuhaj. Valódi szálka a vezetőség szemében.

Az alapkonfliktus ki is merül az előbbiekben: fejlődés kontra hagyományőrzés; történetünkre kivetítve: a vén tengeri medve deviáns elemekből álló legénysége élén egy szimultán hadgyakorlatban ronggyá veri az ellent, bizonyítva: igazi nagymedve.

Tanulság: van, kin nem fog az idő vasfoga (öreg ember nem vénember); muzsikus lelkek kedvéért: Popej a tengerész, hajóját nem éri vész.

A főbb motívumok feltárása után essék még szó a film humoráról, mely zaftos, alpári és vérbő; amolyan zanzásított tengerész-Wirtschaft, amin lehet fanyalogni vagy jókat röhögni; gyomor dolga. Az enyém még mindig émelyeg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=112