KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Úton hazafelé

Bíró Péter

 

A kötelesség egy időre a városba szólítja a családot. Elhagyják hát szép tanyájukat, a gyerekek pajtásait, a két kutyát és a macskát pedig a szomszéd farmerre bízzák. Egy idő után az állatok úgy döntenek, ha nem jönnek értük, elindulnak maguk hazafelé.

Az út során a kutyák férfiasan tökéletesek, a macska nőies, időnként nyafog, de remekül ért a halfogáshoz. Mindhárman magától értetődő módon oldják meg a forgatókönyv által teremtett kényes helyzeteket. Közben eszünkbe sem jut, hogy a kialvatlan idomárokra és az ismétlésekbe lassan beleőrülő stábra gondoljunk. Számtalan viszontagság után a film amerikai viszonyok között is tekintélyes méretűnek tűnő hepiendben csúcsosodik ki.

Gyerek és kutya együtt vagy külön-külön még nem bukott meg filmvásznon, most sem fog, annál is kevésbé, mivel a produkció mögött Walt Disney-nek, az antropomorf állatok királyának tiszteletet parancsoló árnyéka magasodik.

Ha Jack London, Eric Knight, Kipling szelleme velük, ki ellenük? Az alkotók valamennyi vonatkozó mű tapasztalatának birtokában, biztos kézzel vezénylik le ezt az érzelgős, de tehetséges másfél órát, amely üdítő, aggályok nélküli szemérmetlenséggel vágja arcunkba üzenetét, miszerint a velős csonton kívül léteznek még olyan abszolút értékek ezen a világon, mint a bátorság, a hűség, a szeretet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/11 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1306