KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sirens

Szirének

Sneé Péter

Kecsegtető történet a szabadság és a szerelem összefonódásáról. Emlékszünk talán még a hatvanas, hetvenes évek hasonló témájú jugoszláv filmjeire, micsoda tűz csapott ki azokból, s a béklyó elvetésének mekkora örömét árasztották. Szinte izzott, sistergett a vászon. John Duigan mindebből programot csinál és korrektül, angolos hidegvérrel mondja föl a leckét. Egy Sidney-i kiállításról eltanácsolják Norma Lindsay pornografikusnak ítélt festményét a harmincas években. Fiatal lelkészt küldenek az alkotóhoz, hogy rávegyék az önkéntes visszalépésre. Anthony feleségével látogat a farmra, ahol a művész családja és aktmodelljei fogadják. Vendéglátóik szabados életvitele mindkettőjüket fölháborítja, ám hatása alól egyikük sem vonhatja ki magát.

Pikáns helyzet, förgeteges komédiára és fontos igazságok megfogalmazására egyaránt kitűnő, töméntelen, kopogó mondaton kívül mégsem csihol ki egyebet az írórendezőből. Fecsegnek tehát szereplői, játékuk pedig halovány. Ausztrália csodálatos ősparkjairól sem készülhetett ennyire bágyadt, fakó tudósítás. Duiganból hiányzik a légkör iránti érzék. Filmje oly pezsdítő, mintha lelkipásztor hősére hagyta volna a tobzódó bujaság ábrázolását. Almos szirénjeitől akár postajáratban közlekedhetnénk Kirké szigete és Szkülla között.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=40