KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Filmcenzúra

Fertőzést kapott a kultúra, amit ki kell hevernie

Kulin Ferenc

 

A közízlésnek kell eldöntenie, menynyire szükséges beavatkozni a pornográf vagy erőszakot sugalló termékek terjesztésébe. Ha a közvélemény demokratikus közvetítőrendszerrel kifejezésre juttatja, hogy tiltakozik az ilyen termékek terjesztése ellen, akkor ennek megfelelően korlátozni kell a terjesztést, ha a közvélemény elnézőbb, akkor a szabályozásnak is rugalmasabbnak kell lennie. Nem hiszem, hogy bármiféle teóriával körülírható lenne, hogy mi az ami káros, és mi az ami nem, hiszen maguknak a szóban forgó termékeknek a meghatározása is nagyon problematikus. Nem lehet pontosan eldönteni, melyek azok a termékek, amelyek a személyiség fejlődését károsan befolyásolják. Hiszen maga a téma, a szeretkezés, a gyilkolás éppúgy megtalálható a legmagasabb rendű, mint ahogy a legalantasabb irodalomban vagy filmekben. Ennek ellenére kétségtelenül működik mindnyájunkban olyan, csalhatatlannak tűnő ítélőképesség, amely egy konkrét tárgyról meg tudja mondani, hogy az alantas-e vagy esztétikus. Épp ezért csak a mindenkori sensus communis jelölheti ki e termékeknek forgalmazási módját. Természetesen csakis a forgalmazásról van szó, hiszen az emberi jogokat korlátozná, ha én előírnám bárkinek, mit fogyasszon vagy mit ne. Elvileg az is megtörténhet, hogy a parlament törvényben szabályozza a forgalmazás kérdését. Hozzátenném azonban, hogy én magam, és jelenleg a kulturális bizottság sem támogatna ilyen kezdeményezést. Nem kívánjuk törvény szintjére emelni azt, ami tökéletesen elintézhető egy minisztériumi rendelet megalkotásával. Mindaddig, amíg meg nem győződünk arról, hogy a már meglévő jogszabály, a miniszteri utasítás tartalma miatt elégtelen ahhoz, hogy végrehajtsák, addig nem kell másfajta jogszabályt hozni.

Egyébként pedig a személyes véleményem az, hogy a probléma túl van méretezve. Ugyanis hiába korlátozzuk mi az újságosstandokon a fedetlen keblek és nemi szervek képeinek a forgalmazását, amikor a műholdas tévéken keresztül naponta több órán keresztül ömlik elsősorban a horror, de a szex is. Van olyan területe ennek a műfajnak, amely tökéletesen szabályozhatatlan, mert a magyar jogalkotásnak nincs módja arra, hogy az éteren keresztül érkező adásokba beleszóljon. Ezért önámítás ha azt hisszük, hogy a nyomtatott sajtó ellenőrzésével ez a probléma megoldható. Szerintem az „erkölcsi fertő”, az „ízlés el-posványosodása” nem megállíthatatlan, azt gondolom, hogy most olyan fertőzést kapott a kultúra, amit túl kell élnie, ki kell hevernie. Egészen biztos, hogy pár év után ez a gond már nem úgy fog jelentkezni mint ma, amikor az újszerűség, a tiltott jelleg miatt rendkívüli az érdeklődés az ilyen termékek iránt. A felfokozott érdeklődés természetes, és ugyanilyen természetes lesz ennek az érdeklődésnek az elhalása is.

 

Lejegyezte: Kovács András Bálint


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 11-12. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4064