KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Leó és Fred

Zsenits Györgyi

Meghittebb viszonyt idomár és idomított között aligha lehet elképzelni, mint Frednek és oroszlánjának idilli munkakapcsolatát. Az állatok királyának eme feminin díszpéldánya ugyanis – hímoroszlán letére – a bárgyúságig szelíd és érzelmes; de egyszersmind hiú és sértődékeny. Nem csoda, hogy a keszeg cirkuszi szelidítőnek, Frednek több dolga akad Leó lelkével, mint fizikumával. Mindez pedig egy tíz epizódból álló, másfél órás rajzfilmben elég sok bonyodalomra adhat alkalmat.

A karakterisztikusan megrajzolt figurák, a hol lopakodó, hol döngicsélő, hol meg csámcsogó zene életet tud lehelni burleszk közhelyeibe. Az oroszlán és az idomár ugyanis – egy-egy sztentori üvöltést és hahotát leszámítva – hangtalanul csetlik-botlik a vásznon. Másik János, Mártha István és Zorán hangulatos zenéjének ütemére; és ez a humortalan részeken is átsegít. Tóth Pál író és rendező tizenhárom részes televíziós mesesorozatból összeválogatott „nagy” film egyes epizódjai egyenetlen színvonalon bár, de mégis jól elszórakoztatják a hálás gyermekközönséget. Mert melyeik gyerek ne hódolna be az olyan liberális nevelési elveknek, amelyek szerint, ha késsel-villával eszünk, már nem is tűnik modortalannak hangos csámcsogásunk? Továbbá: ki ne honorálná az ötletet, hogy a szúnyogcsípések ellen a leghatékonyabban pofozkodással védekezhetünk? Jónéhány szelíd torzsalkodás, egy önfeláldozó közös fogyókúra aszkézise, egy ugyancsak közös szerelmi csalódás után szinte törvényszerű a befejezés: a megvénült Fred és kiérdemesült oroszlánja érzékeny búcsút vesz a porond harsány világától, s egyúttal a közönségtől is. Remélhetőleg nem végérvényesen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5344