KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Silverado

Nagy Zsolt

 

Lawrence Kasdan kisebb-nagyobb eltéréssel A hét mesterlövész történetét fogalmazza újra, csak éppen mesterlövészeinek számát négyre csökkentette.

A Silveradót akár a műfaj enciklopédiájának is tekinthetjük, hiszen megtalálható benne mindaz, amitől igazán western a western: pisztolypárbaj, kocsmai verekedés, lovas üldözések – a gyönyörű paripákon amúgyis előszeretettel időzik John Bailey kamerája –, békés telepesek és kegyetlen rablók, korrupt seriff és természetesen a négy, többé-kevésbé rokonszenves, de egyaránt belevaló revolverhős, akiknek hol szétváló, hol összefonódó története adja a film meséjét. A film első felében (miközben megismerjük az egyes hősök előtörténetét és ezekből adódó motivációikat, illetve azt, hogy valamiért mindannyian Silveradóba tartanak) úti kalandjaikat követhetjük nyomon, laza epizódokból építkezik a cselekmény. A gonoszok, kétkedők és gyávák elhullanak, hőseink pedig megérkeznek a tetthelyre, ahol úgy látszik, sorsuk végleg szétválik. Ám a városban uralkodó állapotok – a gazdag, bérgyilkosokat alkalmazó farmer önkénye a békés polgárokkal szemben, a rovott múltú seriff tudtával – még egyszer utoljára csatasorba állítják hőseinket, együtt indulnak a város ellen. S miután ki-ki leszámolt saját személyes ellenségével is, helyreáll a rend, mindenki újra saját útjára indul. A messziről jött ember igazságot szolgáltat, majd lovára kap és eltűnik, hogy máshol – mondjuk egy következő filmben – újra felbukkanhasson. Ezt a klasszikus alapképletet használja Kasdan is filmjében, ha nem is úgy, mint például Sergio Leone, de jó tempóérzékkel, igényesen, nagy sztárok nélkül. A Silverado egy a sok közül, de a jobbak közül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/04 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5561