KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A mallorcai ember

Ardai Zoltán

 

Az egykor különös-friss tekintetű Bo Widerberg legutóbbi munkája alig emelkedik ki az átlagkrimik mérhetetlen özönéből. Nem a műfajváltás, valami más szürkítette el Widerberget: korábbi bűnügyi filmje, a Gyilkos a tetőn majdhogynem remekre sikerült. Ennek a mostaninak sincs semmi baja, csak a Roland Barthes-i punctum hiányzik nagyon belőle: bármiféle megragadó mozzanat, amiért emlékezhetnénk rá. Két nyomozó-főhősének arcát és mozgását már most is alig tudom felidézni, annyi rémlik azért, hogy rokonszenvesen mellőzték Starsky és Hutch kellemkedéseit. A történet kiindulópontja egy stockholmi bankrablás, amelyről kiderül, hogy nem egyszerű bűntény. A nyomozás szálai a svéd kormány egyik tagjához vezetnek, de olyan lustán és olyan kitaposott politkrimi-ösvényeken, hogy aki mindezek láttán nagyokat nyel izgalmában, az csak svéd honpolgár lehet. Nekünk, kívülállóknak csak simogató kellemességek maradnak, elsősorban a látvány olykori laza-finom dekorativitása: Widerberg-nek maradtak olyan stiláris erényei, amelyekkel talán nem is tudna leszámolni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5802